A buli

Sziasztok drágák!:) Meg is hoztam a negyedik rész, remélem tetszik. Továbbra is igényelném, hogy mondjátok el a véleményeteket, hiszen így tudom, hogy tetszik e nektek a történet,illetve hogy van e értelme folytatni, érdekel e titeket vagy sem. Nem ragozom tovább, iratkozzatok fel, kommenteljetek. Jó olvasást!:) Eszti

4. rész

Én szeretném majd nyugodtan tisztázni vele a dolgokat. De még nem mondhatom el neki. Félek hogy csalódna ha nem sikerülne. Inkább megvárom a válogatót és utána avatom be őt és a többieket is.

Hanna

Először is kerestem magamnak egy ruhát, megcsináltam a hajam és egy kis sminket tettem fel. Nem akartam nagyon kiöltözni, ezért egy egyszerű farmer, egy mintás trikó és az imádott fehér Conversem mellett döntöttem. Mikor már tűrhetően néztem ki úgy döntöttem ideje elindulni. Szobámból kifele menet Olivérbe futottam.

-        -     Hűű de fel van dobva valaki. – vigyorgott rám.

-       -    Igen, igen de sietek nehogy elkéssek. – és ezzel ott is hagytam a szöszit.

A patron Ya ou már várt rám és amint meglátott hatalmas vigyor ült ki tökéletes arcára. Magabiztosan indult el felém, ez engem is mosolygásra késztetett.

-          - Szia! – ölelt magához mikor végre odaértem hozzá.

-          - Szia! – néztem bele a sötét szemekbe. – hova megyünk? – kérdeztem kíváncsian.

-          - Hát arra gondoltam sétálgathatnánk erre aztán elmehetnénk fagyizni. – mutogatott hevesen. - Na mit szólsz? – emelte rám végül tekintetét.

-          - Jól hangzik. – egy halvány mosolyt küldtem felé, majd elindultunk.

Rengeteget beszélgettünk. Mesélt a gyermekkoráról, az álmairól, a barátairól. Én is beszéltem magamról és Olivérről is.

-          - Nincs kedved eljönni este bulizni? Hozhatnád a barátaidat is. Legalább megismerem őket. – mosolygott kedvesen az ázsiai fiú.

-        -   Végül is miért ne? –viszonoztam a gesztust. -  Akkor mikor, hol? – tettem fel a fontos kérést.

-        -   Gyertek ide kilencre oké? – kérdezte, bár igazából ez válasz az imént feltett kérdésemre.

-        -   Rendben. Akkor 9-kor találkozunk. – ezzel ott is hagytam és a nyaraló felé indultam.

Mikor hazaértem megbeszéltem a többiekkel a bulit. Nem ellenkeztek, sőt nagyon örültek, hogy egy kicsit szórakozhatunk. Hamar eltelt ez a 2 óra. Mire észbe kaptam már a nyaralót zártuk, és a  vízpart felé vettük az irányt. Pár perccel később megpillantottam barátom magas alakját, így már magabiztosabban lépkedtem a helyszín felé.  A következő pillanatban Ya Ou erős kezeit éreztem derekamon. Ölelésünk után kezet fogott Mátéval és Olival is. Mindenkinek bemutatkozott és már indultunk is. Egy nagy klubhoz vezetett minket ahonnan már kint hallottuk a dübörgő zenét, és láttam magam előtt a rengeteg táncoló és részeg embert.  Mikor bementünk hatalmas tömeg fogadott minket. Körülbelül másfél órája lehettünk ott, amikor Ya Ou kihívott a szórakozóhelyről. Egyébként az egész időt veletöltöttem.  Olivéréket nem is láttam, de valószínűleg ők nem keveredtek el egymástól.

-        -   Ne haragudj de kell a friss levegő. Elmegyünk sétálni? – kérdezte miután végre kitolakodtunk a táncoló tömegből.

-         -  Persze. – válaszoltam egyszerűen az előbb feltett kérdésre.

Egy fél órás séta után megálltunk és leültünk egy padra. Pár perc csend után felnéztem Ya Oura. Csodálatosan csillogó szemei a sötétség ellenére is tökéletesen látszottak. Elvesztem a tekintetében ő pedig kipirult arcomat kezdte fürkészni. Ekkor megtörte a csendet és újra egy kellemes beszélgetésbe kezdtünk. Éppen nevettünk aminek az oka egy gyerekkori történet volt. A főhős természetesen a kínai srác volt. Meghallottam a telefonom megszokott csengőhangját ezért a barna táskámban kezdtem kotorászni. Mikor végre megtaláltam a keresett tárgyat amin Olivér neve villogott, gondolkodás nélkül húztam el a zöld gombot a fehér készüléken és értetlenül szóltam bele.

-          - Mondjad Olivér.

-          - Hova tűntetek Han? Se te se Ya ou nincs sehol. – hangja aggódó volt, a háttérben pedig hallani lehetett a zenét.

-         -  Csak kijöttünk egy kicsit levegőzni de mindjárt megyünk vissza. – válaszoltam az előbb feltett kérdésre.

-          - Oké. Mi szerintem hazamegyünk, de te maradj nyugodtan a lovagoddal. – mondta és láttam magam előtt önelégült mosolyát.

-      -    Nagyon vicces vagy. – forgattam meg szemeim, bár ő ezt nem láthatta.

-      -    Hát persze. – nevetett ki, mert már tudta, hogy mi lesz a reakcióm.

-        -   Otthon találkozunk te Majom – köszöntem el immáron én is nevetve.

-       -   Csak okosan. – esélyem sem volt visszaszólni mert már bontotta is a vonalat.

Visszatettem a készüléket eredeti helyére és újra a mellettem űlő fiúra emeltem tekintetem. Ya Ou értetlen szemekkel pislogott rám amin nem is lepődtem meg.

-         -  Oliék hazamentek. Azt hiszem nekem is ideje mennem. – avattam be az előző beszélgetés lényegébe.

-       -   Hazakísérlek. – mondta a mellettem álló tökéletesség.

-       -   Jól van. – rántottam meg vállamat és felpattantam a nyirkos padról.

Hamar visszaértünk a nyaralóhoz, bár az út csendesen telt. Egyikünk se tudott mit mondani, mégsem éreztük magunkat kényelmetlenül.

-       -   Köszönöm a mai napot. – mondtam mikor a kapu előtt álltunk.

-        -   Jó éjt Han. – mosolygott rám amitől én az ájulás határán voltam. Ugyan Hanna ez csak egy mosoly.

-          Neked is Ya ou.- egy puszit adtam arcára, majd a kapu felé vettem az irányt.

Ya Ou

Nagyon jól éreztem magam Hannával. Délutáni találkánkon felvetettem neki az ötletet, miszerint este eljöhetne a barátaival és velem bulizni. Megbeszéltük az időpontot és a helyszínt majd elbúcsúztunk egymástól. Kilenc óra előtt már ott is voltam a megbeszélt helyen és vártam, hogy megérkezzen Han is a barátai kíséretében. Nem sokat vártam, mikor végre megpillantottam  őket. Hannát meglátva hatalmas mosoly ült ki arcomra és derekánál fogva húztam magamhoz szorosan. Kezet fogtam az Olivér mellett álló barna hajú fiúval. Mint később kiderült Máténak hívják. Nagyon rossz volt eljátszani azt, hogy nem ismerem Olit, ezért nem is nagyon beszélgettem vele.  Hamar a szórakozóhelyre értünk, és a hatalmas fekete ajtókon belépve orromat megcsapta a cigifüst és az alkohol szaga. Mindenhol táncoló emberek, reflektor és fülsüketítő zene. Időközben elkeveredtünk Olivéréktől, viszont Hannával végig együtt voltunk. Mikor már megfájdult a fejem kihúztam Hannát a tömegből és sétálni mentünk. Körülbelül fél órát gyalogoltunk, mikor egy padra telepedtünk le. Csendben üldögéltünk egymás mellett mikor szinte fekete szemeivel arcomat kezdte fürkészni. Sokáig csak egymás szemébe néztünk. Nem tudom mi ütött belém, egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy megcsókoljam, de szerencsére hamar észhez tértem és egy kiskori vicces történetemet meséltem el neki amin jóízűen nevetett, amit a telefonja zavart meg. Miután megtalálta a táskájában a készüléket felvette és a füléhe emelte azt.

-          -  Mondjad Olivér. – szólt bele a telefonba angyali hangján. Nem volt hosszú beszélgetés, de nem igazán értettem, hogy miről lehetett szó ezért válaszra várva néztem a mellettem ülő lány szemeibe.

-          - Oliék hazamentek. Azt hiszem nekem is ideje mennem. – mondta ezzel megmagyarázva az előbb folytatott telefonbeszélgetést.

-          - Hazakísérlek. – mondtam majd felálltam eddigi ülőhelyemről.

-          - Jól van. – megrántotta vállát majd elindult a nyaraló irányába.

Az úton nem sokat beszélgettünk, de nem volt kínos csend. Élveztük egymás társaságát.

-          - Köszönöm a mai napot. – mondta és megállt a szürkés színű kapu előtt.

-          - Jó éjt Han. – köszöntem el tőle egyszerűen egy tőlem már megszokott mosoly kíséretében.

-          - Neked is Ya Ou. – mondta és egy puszit adott arcomra. Mikor beért a lakásba végre én is elindultam saját otthonom felé.

Hanna

Mikor bementem első utam szöszi barátom szobájába vezetett. Kopogtam rajta majd bementem. Az ágyán feküdt és telefonját nyomkodta. Milyen meglepő. Mikor meglátott szeme felcsillant és levakarhatatlan mosoly ült ki arcára. Befeküdtem mellé és így beszélgettünk. Elmondtam neki, hogy mi volt Ya Ou-val, hogy mennyire elbeszélgettünk és, hogy milyen aranyos srác. Mikor már nem mondtam semmit felnéztem zöld szemeibe. Vártam a reakciójára de ő csendben feküdt mellettem. Szótlanul tartotta a köztünk lévő szemkontaktust. Pár percig tartó csend után végre megszólalt.

-       -   Mit szeretnél tőle Hanna? A barátja akarsz lenni vagy több? – tette fel a számomra is nehéz kérdést.

-        -   Nem tudom. Azt hiszem a barátja. – válaszoltam bizonytalanul.

-       -   Ideje aludni. – mosolygott édesen.

-      -    Jó éjt Majom. – adtam neki egy puszit ami kicsit elcsúszott így a szája sarkába sikerült. Ez alatt a 16 év alatt ez már megszokottá vált, így nem is foglalkoztunk vele.

-       -    Jó éjt Manó. – mondta dallamos hangján. Imádom amikor így hív.

Mikor visszaértem a szobámba gondoltam rákeresek erre a bizonyos ByTheWay-re. Kíváncsi voltam milyen banda az amiben Ya Ou énekel. Elővettem laptopomat és beírtam a keresőbe a nevet. Találtam is egy számot ami az ő számuk így érdeklődve nyitottam meg. Elkezdődött a videoklip de abban a pillanatban ledermedtem. Nem hittem el amit látok. Először azt hittem csak képzelődök, de  mikor meghallottam a szöszi hangját már tudtam, hogy nem. Először is haragot éreztem utána pedig csak csalódottságot. Nem gondoltam volna, hogy képes lenne átverni, hazudni nekem. Magam mögött hagyva mindent, magyarázatot követelve indultam el ismét Olivér szobája felé, és szinte rátörtem a helyiség ajtaját.

Veszekedés

Sziasztok Drágák!:) Meghoztam a 3. részt remélem tetszik. FONTOS!! Legközelebb csak kicsivel több mint egy hét múlva tudok új résszel szolgálni, mert nyaralni megyünk a családommal. Addig is jó olvasást, komizzatok és iratkozzatok fel! Eszti

3. rész

-           Semmi. – erőltetett egy mosolyt az arcára. – Aludj jól Han. – nyomott egy puszit arcomra.

-           Te is Oli. – bújtam hozzá majd miután kiment a szobából gondolkodni kezdtem.

Miért lett hirtelen olyan zavart? Talán az bántotta hogy összeismerkedtem valakivel? Nem az nem lehet. Hiszen ő a legjobb barátom. Lekapcsoltam a számítógépem majd alaposan betakarózva aludtam el.

Olivér szemszöge

Mikor Hanna elmondta, hogy Ya Ou- val találkozott még a vér is megállt bennem. Mi van, ha rájön, hogy titkolok előle valamit? Azt soha sem bocsátaná meg. Remélem nem jön el a pécsi koncertre mert akkor kiderülne, hogy benne vagyok egy egy éve alakult bandában, akiknek saját számuk is van és a legjobb barátom semmit sem tud erről. Igaz ez azért van mert nem akarom, hogy csalódjon ha nem sikerül továbbjutnunk vagy esetleg befutnunk.

-        -  Mi a baj? – kérdezte, és láttam rajta, hogy ideges.

-       -  Semmi. – próbáltam mosolyogni, de látszott rajta, hogy nem hiszi el. – Aludj jól Han. – köszöntem el tőle egy puszival mielőtt tovább kérdezősködne.

-         - Te is Oli. – hozzám bújt, én pedig távoztam a szobájából.

Hanna szemszöge

Reggel telefonom csipogására ébredtem. Ya ou írt egy üzenetet.

-          Jó reggelt Szépség!:) Y

-          Neked is Ya ou!:) H

-          Mi a terved mára? Y

-          Semmi különös. Miért?  H

-          Nincs kedved sétálni velem egyet?  Y

-          Végülis. Mért ne?  H

-          Akkor ma háromkor a parton. Szia!:) Y

-          Szia.:) H

Hatalmas mosollyal az arcomon mentem ki a szobámból. A konyha felé vettem az irányt amikor összefutottam Olivérrel.

-         -  Jó reggelt Majom. – köszöntöttem boldogan.

-        -  Neked is Manó. – mosolygott, majd egy puszit adott. A konyhában kakaót csináltam magamnak, erre persze a szöszi megjelent és minden mozdulatomat figyelte.

-        -  Csinálsz nekem is? – kérdezte aranyosan ártatlan fejet vágva, mire én halkan kuncogtam egyet.

-        -  Megérdemled? – kérdeztem elégedett vigyorral arcomon.

-        -  Naa légyszi. – kérlelt tovább.

-        -  Hadd gondolkozzam.. – vágtam olyan fejet mint egy filozófus. Nem tudom milyen fejet szokott vágni egy filozófus. De erősen próbálkoztam. – Nem.

-        -  Ez háborút jelent. – mondta és huncut vigyor ült ki tökéletes arcára. Megfogta a hozzá legközelebb eső tárgyat ami egy konyharuha volt. Én persze elfutottam előle, vagyis próbálkoztam de túl gyors volt. Elkapott és csapkodni kezdett vele. Természetesen figyelt arra, hogy ne fájjon, így csak nagy nevetésben törtünk ki. A többiek erre persze felébredtek és a szobából kilépve az a látvány fogadta őket hogy Olivér a derekamnál fogva tart hogy el ne fussak, közben egy konyharuhával csapkod és mindketten röhögünk. Mikor végre visszatértem az előző helyiségbe megcsináltam Oli kakaóját is majd kimentem a többiekhez a teraszra. Letettem barátom elé a gőzölgő innivalót amit ő egy puszival köszönt meg, és leültem a hozzám legközelebb lévő zöld színű műanyag székre.

-       -   Mit terveztek délutánra? – kérdeztem miközben az előbb elkészített finomságot szürcsölgettem.

-       -   Én elmegyek egy kicsit körbenézni. – avatott be tervébe Szonja.

-       -   Megyek veled. – vágta rá Lexi egyből.

-        -  Én megnézek egy filmet, utána szerintem én is sétálgatok egy kicsit a környéken. – mondta Máté.

-         - És te Oli? – kérdezte immáron Lexi szöszi barátunkat.

-         - Én majd még kitalálom. – mosolygott ránk. – Han te mit csinálsz?

-         - Elmegyek sétálni Ya Ou- val. – újságoltam nekik boldogan.

-         - Ácsi, ácsi. Ki az a Ya Ou? Amúgy meg milyen név az, hogy Ya Ou? – kérdezte Lexi és Szonja szinte egyszerre mire Máté hevesen bólogatni kezdett.

-        -  Tegnap futottam össze vele a parton. Nagyon aranyos srác. Azt hiszem jó barátok leszünk. Egyébként félig kínai, ezért van ilyen neve.  – mondtam.

-       -   Barátok mi? – húzogatta szemöldökét Máté mire én megforgattam szemeim és vállba ütöttem a mellettem ücsörgő fiút.

Olivér az egész beszélgetés alatt csendben ült és bámult maga elé egészen addig míg fel nem pattant és beviharzott a szobájába.

-       -   Ezt meg mi lelte? – kérdezte Szonja meglepetten.

-        -  Tegnap meséltem neki Ya ou-ról, akkor is ezt csinálta. Nem tudom mi a baja de nagyon aggaszt a viselkedése. – ezzel felálltam az asztaltól és barátom szobája felé vettem az irányt. Kopogás nélkül léptem be a helyiségbe. Olivér az ágyon feküdt és telefonját nyomkodta. Egy szót sem szólt de még csak fel se nézett rám.

-       -   Elárulnád hogy mégis mi a bajod? – kérdeztem tőle ingerülten.

-       -   Semmi. – mondta de a telefonról még mindig nem vette el tekintetét.

-       -   Örülnék ha megtisztelnél a figyelmeddel és nem azt a szart nyomkodnád miközben velem beszélsz. – mondtam neki még mindig idegesen.

Letette maga mellé a készüléket és rám nézett.

-       -   Hallgatlak. – mondta semleges hangon.

-       -   Még te vagy megsértve Olivér? Komolyan mondom a pofám leszakad. Miért vagy ilyen? Akárhányszor szóba kerül Ya Ou mindig ideges leszel. Miért? Mi a bajod vele? Nem is ismered. – hadartam el mondanivalómat majd vártam reakcióját.

-       -   Mert te ismered őt igaz? Tegnap találkoztál vele a rohadt életbe. – az utolsó szavakat ordítva vágta hozzám. – Féltelek értsd meg. – mondta már halkabban.

-       -   Köszönöm de én ebből nem kérek. Nem kért rá senki Olivér. Inkább hagyj békén. – kiabáltam vele én is majd az ajtó hangos csapódása jelezte hogy elhagytam a szobát.

Mikor kimentem 3 szempár nézett kérdőn rám.

-       -   Mi történt Hanna? – kérdezte Lexi.

-       -   Elegem van belőle. Nehogy már ő mondja meg hogy mi a jó nekem. A fejemhez vágta hogy én nem is ismerem Ya Out ami igaz is de még csak esélyt sem ad neki. – intéztem el gyorsan a magyarázkodást és otthagytam őket. Bezárkóztam a szobámba és hangosan hallgatni kezdtem kedvenc zenéimet.

Lassan mindenki elment itthonról, már csak én és Oli maradtunk. Egyikünknek se jó ez a helyzet így. Tudom hogy összevesztünk de mégis csak a legjobb barátom. Gondoltam megpróbálok beszélni vele ezért elindultam szobája felé. Mikor beléptem épp zenét hallgatott a fülhallgatójával. Rám nézett, de mintha ott se lennék tekerte feljebb a hangerőt jelezve, hogy nincs kedve beszélgetni. Nem hagytam annyiban a dolgot, leültem mellé majd egy egyszerű mozdulattal kirántottam a készüléket a füléből.

-       -   Neked meg mi a bajod?! – kérdezte ingerülten.

-       -   Szerintem erre a kérdésre neked kéne válaszolnod. Olivér mi a fene van veled? Tudod hogy utálok veszekedni de egyszerűen nem értem hogy mi bajod van. Tudom hogy csak féltesz de még csak esélyt sem adsz Ya Ounak. – mondtam neki szomorúan és egy könnycsepp gördült le arcomon. Olivér arca megenyhült. Letörölte a sós folyadékot arcomról majd az ölébe húzott és egy puszit nyomott fejem tetejére. Arcomat mellkasába fúrtam ezzel beszívva bódító illatát.  Néhány percig az ölében voltam mire megtörte a kellemes csendet.

-       -   Egyszerűen csak nem tetszik, hogy egy idegen fiúval akarsz találkozni. Mi van ha rosszindulatú? Féltelek Han. Nagyon fontos vagy nekem és nem akarlak elveszíteni. – mondta megnyugtató rekedtes hangon.

-        -  Nem fogsz elveszíteni Olivér. – mosolyogtam rá. – Ha 16 évig elviseltelek ezután már muszáj lesz. - halkan felnevetett. – De most már ideje készülődnöm. És nyugalom vigyázok magamra.  – egy puszit adtam arcára majd indultam készülni a találkára.

Olivér

Pontosan tudom hogy Ya Ou milyen. Nála aranyosabb és őszintébb fiút nehezen találhatott volna Hanna. Igazából nem féltem tőle Hannát. Attól félek, hogy véletlenül elszólja magát. Tudom, hogy megbízhatok benne, és azt is , hogy rám hagyja a dolgot de lehet hogy véletlenül elmondja neki. Én szeretném majd nyugodtan tisztázni vele a dolgokat. De még nem mondhatom el neki. Félek hogy csalódna ha nem sikerülne. Inkább megvárom a válogatót és utána avatom be őt és a többieket is.

Ismerkedés

Sziasztok drágák. Meghoztam a második részt, remélem tetszeni fog. Először is köszönöm a több mint 150 oldalmegjelenítést. Szeretnélek titeket megkérni hogy hagyjatok jelet magatok után mert csak akkor van értelme folytatnom a blogot. Iratkozzatok fel, esetleg komizzatok. Nem is húznám tovább az időt, jó olvasást.:) Eszti

2. rész

Leültem egy nagyobb kőre és elkezdtem pengetni a hangszerem, amihez énekeltem is. Az utolsó hangokat pengettem, és mikor újra csend lett egy hangot hallottam meg magam mögül.

-           Hűű.. – mondta egy nagyon kellemes férfi hang mire én megfordultam.

Egy elég magas, sötétbarna hajú, barna szemű helyes fiú látványa tárult elém. Akaratlanul is elmosolyodtam.

-       -   Nagyon ügyes vagy. – szólalt meg ismét. – egyébként Feng Ya Ou-nak hívnak. – mosolygott rám aranyosan.

-       -   Milyen különleges neved van. Én Váradi Hanna vagyok. – fogtam vele kezet.

-       -   Köszönöm szépen.

-       -   Félig kínai vagy? – kérdeztem tőle kíváncsian.

-       -   Igen. Honnan tudtad? – vágott meglepődött képet.

-       -   Megérzés. Egyébként meglepett, hogy van erre felé valaki. Általában egyedül vagyok itt ilyenkor este, ezért is szeretek lejönni kicsit gondolkodni meg zenélgetni. – avattam be megelőzve ezzel jó pár kérdést.

-       -   Igen ezt én is élvezném. Én is gondolkodni jöttem, bár nekem nem jutott eszembe hogy hozzam a gitáromat is. Majd legközelebb.

-       -   Honnan jöttél? – váltottam témát.

-       -   Budapestről. És te? – érdeklődött.

-       -   Én Pécsről. – egy pillanatig azt gondoltam, hogy elmondom neki, hogy szeptembertől én is ott fogok élni de inkább elvetettem az ötletet.

-       -   Benne vagyok egy bandában akikkel jelentkezünk a 2013-as X – faktorba. Pár hét múlva lesz ott egy koncertünk, ha gondolod gyere el. Én örülnék neki. – mosolygott megint úgy, hogy azt hittem ott helyben ájulok el. Még csak nem is ismered Hanna. Egy mosollyal nem vehet le a lábadról!

-       -   Persze, miért is ne? Mi a banda neve?

-       -   ByTheWay.

-       -   Rendben. Remélem el tudok menni. Most viszont mennem kell. Örülök hogy megismertelek. – néztem mélyen a sötétbarna szempárba.

-       -   Remélem még látlak. Szia. – mosolygott megint.

-       -   Szia. – viszonoztam gesztusát majd elindultam ideiglenes otthonom felé.

Észre se vettem milyen hamar elment az idő. Már sötét volt, este 10 óra. Mikor hazaértem megfürödtem majd beültem a szobámba. Elővettem a laptopomat és olvasgatni kezdtem. Éjfél körül valaki kopogtatott szobám fehér ajtaján. Pár pillanattal később szöszi barátomat pillantottam meg az ajtóban.

-       -   Bejöhetek? – kérdezte félénken.

-       -   Persze. – nevettem fel halkan.

Leült mellém az ágyra.

-       -   Mitől vagy így feldobva? – kérdezte már ő is vidáman.

-       -   Ennyire látszik? – tűrtem el egy barna tincset a fülem mögé. - Mikor lent voltam a parton, egy nagyon aranyos fiúval találkoztam. Mesélte, hogy bent van egy bandában, amivel jelentkeznek az X – faktorba. Pár hét múlva jönnek Pécsre koncertezni. Remélem el tudok menni.

-       -   Értem. – mosolygott rám.

-       -   Ja és képzeld félig kínai. Feng Ya Ou -nak hívják. Olyan szép neve van. – áradoztam tovább róla, de ekkor Oli arcáról lefagyott a mosoly. Hirtelen nagyon komoly lett és csak bámult maga elé. Eléggé ijesztően viselkedett. – Mi a baj? – kérdeztem aggódva.

-       -   Semmi. – erőltetett egy mosolyt az arcára. – Aludj jól Han. – nyomott egy puszit arcomra.

-       -   Te is Oli. – bújtam hozzá majd miután kiment a szobából gondolkodni kezdtem.

Miért lett hirtelen olyan zavart? Talán az bántotta hogy összeismerkedtem valakivel? Nem az nem lehet. Hiszen ő a legjobb barátom.

Lekapcsoltam a számítógépem majd alaposan betakarózva aludtam el.

Az ismeretlen

1. rész

*Balaton. Minden évben itt töltök legalább egy hetet. Imádom a sokáig alvást a bulit a barátokkal, de amit a legjobban szeretek az a naplemente. Kiülni esténként a magányos partra egyedül egy fél órára egy gitárral és éneklés közben csodálni a naplementét és a száz színben pompázó víztükröt.*

Reggel a csengő szüntelen csöngésére keltem. Kimásztam az ágyamból, belebújtattam csupasz lábaimat az ágyam mellet pihenő mamuszba és kicsoszogtam a bejárati ajtóhoz. Kinyitottam azt és az előttem álló szőke fiú karjaiba vetettem magam aki pár lépést tett hátra a hirtelen lökéstől de viszonozta ölelésem. 

-        -   Te is hiányoztál nekem Han. – mondta nevetve.

-          - Mit keresel itt? – néztem csillogó zöld szemeibe miután elengedtük egymást.

-         -  Hát elfelejtetted? Megyünk nyaralni a Balatonra.

-         -  Jézusom – csaptam homokomra – teljesen kiment a fejemből ne haragudj.

-        -  Akkor irány pakolni és induljunk.

-       -   Igenis kapitány! – szalutáltam mire ő elnevette magát.

Miután bementünk a lakásba és bezártam az ajtót indultam is a szobámba pakolni, eközben szöszi barátom kényelembe helyezte magát a  nappaliban lévő kanapén.

*Hihetetlen, hogy Olivér mit meg nem tesz értem. 3 éves korom óta a legjobb barátom, mindig számíthattam rá akármi volt. Ha kellett mellettem volt mikor éjszakákat sírtam át és ott volt amikor a legboldogabb voltam. Már a nézésemből kitalálja ha valami nincs rendben.   Igazából a barátságunkat a szüleinknek köszönhetjük. Az ő szülei és az én szüleim máig nagyon jó barátságban vannak és ezáltal ismertem meg én Olit. Az életem részévé vált és remélem mindig mellettem lesz.*

Gondolatmenetemből Oli hangja zökkentett ki, aki a nevemet ismételgette és a kezével hadonászott szemeim előtt.

-       -   Min gondolkodtál el ennyire? – kérdezte.

-     -     Nem lényeges. – mosolyogtam rá.

-      -    Hát jó. Na indulhatunk? - viszonozta gesztusom.

-       -   Igen. - ezzel indultunk is ki szobámból.

Az ajtó bezárása után indultunk a lépcső felé. Mikor leértünk a lépcsőház elé, a legjobb barátnőm Szonja várt. Megöleltük egymást majd beültünk az autóba. Az út viszonylag csendesen telt. Én zenét hallgattam, Oli vezetett Szonja meg aludt. Mikor a nyaralónkhoz értünk megpillantottam Alexát és Mátét, akik épp a bőröndjüket vitték be az épületbe.

Miután végeztünk a pakolással első utunk a partra vezetett. Olivér az alkalmat kihasználva vállára kapott és a vízbe rohant velem.

-        -  Patocska most azonnal tegyél le! – mondtam neki szigorúan de ő mintha meg se hallotta volna futott tovább velem.

A többiek persze mindezt nevetve nézték végig, de Szonja és Lexi se sokáig élvezték ezt a látványt mert Máté belökte mindkettejüket a vízbe, majd utánuk ugrott.

-         - Utállak. – ütöttem vállba drága barátomat miután végre hajlandó volt letenni.  Erre ő nevetve magához húzott és egy puszit nyomott homlokomra.

Miután kellőképpen kifürödtük magunkat visszamentünk a nyaralóba. A fürdő felé vettem az irányt és megmostam a hajam. Mikor végeztem magukra hagytam kicsit a többieket és a  part felé vettem az irányt immáron egyedül a gitárom kíséretében.

Mint minden naplementekor a vízpart kihalt volt, szinte senki nem mászkált itt rajtam kívül. Leültem egy nagyobb kőre és elkezdtem pengetni a hangszerem, amihez énekeltem is. Az utolsó hangokat játszottam, majd mikor újra csend lett egy hangot hallottam meg magam mögül.

-          - Hűű.. – mondta egy nagyon kellemes férfi hang mire én megfordultam.

Prológus

Prológus

A nevem Váradi Hanna és 19 éves vagyok. Idáig Pécsen laktam, viszont nyár végén Pestre költözöm az orvosi egyetem miatt, de addig még van három hónap amit maximálisan ki szeretnék használni. Pihenni, szórakozni, barátokkal lenni. Ez minden amire ezen a nyáron vágyom.

Történet:
Egy gyermekkori barátság, töretlen bizalom és egy életen át tartó szeretet. De vajon képes mindezt tönkretenni egy véletlen? Képes szétszakítani két embert akik mára már egymás életének részévé váltak?