2014. július 27., vasárnap

Válogató


Sziasztok!:) Megérkeztem a 8. résszel, remélem elnyeri tetszéseteket. Nagyon köszönöm a több mint 1200 oldalmegjelenítést. Mint azt már korábban leírtam szerdánként és vasárnaponként hozom az új részeket. Nem ragozom, pipáljatok, kommenteljetek és iratkozzatok fel! Jó olvasást!:) Eszti




8. rész

-           Remek. Akkor pontosan három hét múlva várom. Viszlát! – mondta miközben mi felálltunk és az ajtó felé indultunk.
-           Viszlát. – búcsúztunk el egyszerűen egymástól és hazafelé indultunk. Tehát Lexi az X – faktorban lesz stábos. Nem is rossz.

*pár nappal később*

-   - Mikor lesz próbátok? – kérdeztem a barna hajú fiút, aki éppen kávéját kortyolgatta a Starbuck-os poharából.
-  -  Ma délután. Gyere el kérlek. – könyörgött kölyökkutya szemekkel barátom. 
    - De Olivér..
-   - Békülj ki vele. – mondta mire elég érdekes fejet vágva néztem rá. – Ugyan. Mire jó ez, hogy rosszban vagytok? Rég volt már a veszekedés, nem éri meg eldobni a barátságotokat, akármekkora baromságot is csinált. – adott jogos érvet.
-  - Nem tudom Ya Ou. Elmegyek a próbára, de még mindig nem állok készen arra, hogy megbocsássak neki. – válaszoltam őszintén, hiszen még mindig haragudtam Olivérre.
-  - Rendben. De indulnunk kéne, mert el fogok késni. – adta az utasítást, majd kiléptünk a kávézó hatalmas ajtaján.  Fél órát sétáltunk a próba helyszínéig, és amikor a terembe akartunk benyitni megtorpantam, mire Ya Ou rám kapta a fejét.
-  - Nekem ez nem fog menni. – mondtam neki és elindultam volna visszafelé, de ő megfogta a karom, ezzel kényszerítve, hogy ránézzek.
-  -  A-a. Nem szökünk! – vigyorgott rám mire én felnevettem. Sóhajtottam egyet és benyitottam be a terembe ahol a másik három fiú beszélgetett. Mindegyikük egy öleléssel köszöntött kivéve Olivért. Kerülte a szemkontaktust, rám sem nézett. Leültem egy székre és vártam, hogy elkezdjék a dalt. A Troblemaker-t énekelték és egyszerűen nem találtam szavakat. Eszméletlenül jók voltak.
-  - Hát srácok ez csodálatos volt. – mondtam hatalmas vigyorral az arcomon.
-   - Köszönjük. Most te jössz. – szólalt meg Bence.
-   - Hogy mi? – kérdeztem meglepetten, és nem értettem, hogy honnan tudják, hogy én is versenyző vagyok.
-   - Ya Ou mondta, hogy te is jelentkeztél. Énekeld el nekünk a dalod. – beszélt már Sziki mire én Ya Ou-ra néztem amolyan ’megöllek’ fejjel, ő pedig elégedetten mosolygott vissza rám. Elvettem az előttem álló fiú kezéből a mikrofont és mikor felcsendültek Kelly Clarkson Since U been gone című számának ismerős hangjai, már magabiztosan kezdtem el az éneklést. Teljesen beleéltem magam, el is felejtettem, hogy négy fiú hallgatja az előadásom. Az utolsó szavakat énekeltem, és mikor elhallgatott a zene is kinyitottam a szemem. Négy döbbent szempár nézett rám.
-  - Ennyire rossz volt? – kérdeztem egy kicsit csalódottan.
-  - Rossz? Te most hülyéskedsz? Iszonyatosan jó volt. – mondta Bence én pedig megkönnyebbültem, hogy tetszett nekik az előadásom.
-  - Embertelen hangod van. – válaszolt Sziki is.
-  - Azért ne túlozzunk. – szólaltam meg egy mosoly kíséretében, hiszen úgy véltem, hogy túlságosan dicsérnek.
-   - Tudtam, hogy csodás leszel. – mormogta Olivér, talán azt hitte nem hallom. Meglepett a véleménye, de bevallom nagyon jól esett.
- - Egyébként nem én neveztem a versenybe, hanem drága Lexi barátnőm volt a nevemben. – forgattam meg szemeim mire ők halkan kuncogva bólintottak egyet. -  Azt hiszem, én most megyek. Így tovább srácok. –köszöntem el egyszerűen a négy fiútól, és elhagytam a próbatermet.

*a válogató napja*

Ma van a válogató. A gyomrom körülbelül egy mogyoró méretének felel meg, és undorodom a gondolattól is, hogy valamit ennem kell. Ya Ou-val rendszeresen tartjuk a kapcsolatot, ami egyszerű, hiszen felettem lakik. Olivérrel nem beszéltem a próba óta, nem keresett. Lexivel izgatottan válogattunk az ágyra dobált ruhák közül, hiszen fogalmam sem volt, hogy mit vegyek fel a meghallgatásra.
- - Hmm. Ez jó lesz. – emelt ki egy szűk farmert és egy egyszerű, de mégis csinos felsőt. – Húzd fel! – adta az utasítást én pedig nem mertem ellenkezni, ezért felvettem a kezembe adott ruhadarabokat.
0Tökéletes. – szólalt meg barátnőm mikor elkészültem az öltözködéssel. – Már csak a hajad és a sminked van vissza. – vigyorgott elégedetten, és nekilátott begöndöríteni a hajam, majd egy visszafogott, szép sminket készített. Magamra sem ismertem, mikor belenéztem a szekrényen található egész alakos tükörbe.
-  - Köszönöm. – öleltem meg a mellettem ácsorgó lányt, amit viszonzott. A bejáratnál felhúztuk a cipőnket és el is indultunk a székházhoz. Lexi ma nem dolgozik, így ott tud lenni velem, amíg én éneklek a hatalmas színpadon a négy mentornak.
-  - Félek. - szólaltam meg mikor a hatalmas épülethez értünk, és megpillantottuk az előttünk lévő több ezer emberből álló tömeget.
- - Sikerülni fog. – szorította meg a kezem barátnőm. Egy óra várakozás után meghallottam a nevem, miszerint két versenyző és én jövök. Hol van most Oli?! Nagy szükségem lenne rá.
-  - Hanna! Mennünk kell. – zökkentett ki Lexi, mire a gyomrom talán teljesen el is tűnt, olyan kicsi lett. Végtagjaim remegtek, és úgy éreztem bármelyik pillanatban összeeshetek. Próbáltam magabiztosnak tűnni, ezért nagy mosollyal az arcomon lépkedtem ki a négy mentor elé. Egy rövid bemutatkozás után végre elindult a zene, és ahogy haladt előre a szám, el is felejtettem, hogy hol is vagyok. Csak beleadtam mindent. Szerintem ez volt az eddigi legjobb előadásom. Talán azért mert elhatároztam, hogy kibékülök Olivérrel? Lehetséges.
- - Csodálatos! – szólalt meg Szikora Robi mikor elhallgatott a zene is.
-  - Elképesztő. – ragozta tovább Gabi, mire nekem hatalmas mosoly lett az arcomon. Tehát tetszett nekik. Miután elhangzott a negyedik igen, egy ’köszönöm’ elmormogása után boldogan rohantam ki barátnőmhöz és a nyakába ugrottam. Nagyon örültem, nem hittem, hogy sikerül. Igaza volt Lexinek. Hálás vagyok neki, amiért benevezett.  A fiúk keresésére indultam, hiszen mindjárt ők jönnek. A szűk folyosók egyikén meg is találtam őket, és amint megláttak tapsolni és ujjongani kezdtek. Megöleltem Bencét, Ya Ou-t, Szikit és megálltam Olivérrel szemben, aki lehajtotta a fejét. A másik három fiú minket nézett, és Ya Ou-n láttam, hogy tudja mire készülök, hiszen hatalmas vigyor telepedett meg arcán. Visszafordultam az előttem álló Olivérhez, és nyakába ugrottam. Talán lesokkolt reakciómon, de azonnal viszonozta ölelésem.
A fiúk felnevettek a látványon, de mi még mindig nem engedtük el egymást.
- - Hiányoztál te majom. – mondtam Olivérnek mosolyogva és beszívtam kellemes illatát, amit már rég tehettem. Most fogtam fel igazán, hogy mennyire hiányzott, hogy megölelhessem, hogy beszélgethessek vele, vagy eltöltsek vele egy napot.
-  - Te is nekem. – viszonozta a gesztust mikor kibontakoztam karjai közül. Felnéztem zöld szemeibe és végre boldogságot véltem felfedezni bennük.
- - Menjetek, mert ti jöttök! – fordultam oda a többi fiúhoz, akik egy bólintás után el is indultak. – Sok sikert! – kiabáltam utánuk mielőtt eltűntek volna és a váróba siettem, hogy láthassam a produkciót. Nem kérdés, hogy bejutottak, most is csodásak voltak, csakúgy, mint a próbán.
- - Szép volt srácok! – dicsértem meg őket nagy vigyorral az arcomon és megöleltem mindegyiküket.
-  - Azt hiszem ezt meg kell ünnepelni. – vetette fel az ötletet Ya Ou, mi pedig egyből beleegyeztünk. A lakásunkhoz közeli kisboltba indultunk, hogy beszerezzük az esti mulatsághoz szükséges kellékeket. A vásárlás után barátnőmmel haza mentünk és készülődni kezdtünk, eközben a négy fiú előkészítette a bulit Ya Ou lakásában. Lexi ismét tökéletes munkát végzett. Egy egyszerű, csodaszép ruhát választott nekem fekete tűsarkúval. Erősebb sminket tett arcomra, hajamba pedig néhány göndör fürtöt varázsolt, de hajam agy része egyenes maradt . Én is segítettem neki elkészülni, így este kilenckor már teljes harci díszben indultunk meg Ya Ou lakása felé. Kopogtattunk a sötétbarna ajtón, és pár másodperc múlva a házigazda kitárta előttünk azt. Két puszival üdvözöltük, majd a nappali felé indultunk. Irgalmatlanul sok ember tartózkodott a helyiségben, és szinte mindegyikük idegen volt számomra. Szememmel Olivért kerestem és hamar meg is találtam. Haja tökéletesen be volt lőve, egy vajszínű nadrágot viselt fekete trikóval. Magabiztos léptekkel indultam meg felé a szoba másik végébe. Pár másodperccel később már erős karjait éreztem derekamon. Szorosan ölelt, és percekig el sem engedett, amit nem bántam. Az idő gyorsan ment, táncoltunk, énekeltünk, beszélgettünk. Sok új embert ismertem meg. Már cseppet sem voltam józan mikor egy kis friss levegőre volt szükségem, ezért az erkély felé indultam. Átverekedtem magam a táncoló tömegen és kinyitottam az üveget. Arcomat megcsapta a hűvös levegő, ami leírhatatlanul jól esett. Becsuktam magam mögött az ajtót és a gyönyörű várost kezdtem kémlelni.

Olivér

-          * - Készüljön a ByTheWay. – szólalt meg egy női hang a hangosbemondón miután megnéztük Hanna produkcióját. 4 igennel tovább jutott, nagyon büszke vagyok rá. Gyomrom görcsbe rándult a gondolattól hogy egy szám és mi következünk. Mi van, ha nem sikerül? Itt nincs második esély. Abban a 3 percben dől el, hogy valóra válik az álmunk, vagy mehetünk haza. Félek. Nagyon félek. Tenyerem izzadni kezd, a hasamban a kellemetlen érzés pedig egyre csak erősödik. A szokásos csatakiáltásunk után elindultunk a szűk folyosón, ami a színpadhoz vezet, amikor Hannát pillantottuk meg a távolban. Egyszerre kezdünk tapsolni, ezzel kifejezve gratulációnkat. Megölelte a mellettem álló három fiút, én pedig már hozzászokva ehhez akartam tovább menni, de utamat állta. Fejemet akaratlanul is lehajtottam, hiszen nem akartam látni a szemeiben a csalódottságot, amit a veszekedésünk estéje óta minden találkozásunkkor észreveszek. Alig telt el pár pillanat mikor nyakamba ugrott én pedig a meglepettségtől elég érdekes fejet vághattam, hiszen barátaim nevetésben törtek ki. Azonnal viszonoztam az ölelést, de még mindig nem hittem el, hogy újra a karjaimban lehet. Sajnos nem tarthatott sokáig a pillanat, hiszen sietnünk kellett. A színpadon sokkal jobban teljesítettem, mint a próbákon és a közérzetem is elég sokat javult. Valószínűleg Hannának köszönhető, hogy végre a maximumot tudtam kihozni magamból. 4 igent kaptunk, amit én először fel sem tudtam fogni. A színfalak mögött Hanna és Lexi vártak ránk.  Miután mindenkit végigölelgettek mindannyian boldogan léptünk ki a hatalmas, rengeteg emberrel teli székházból.*

Mosolyogva gondoltam vissza a mai nap eseményeire miközben az előttem lévő táncoló tömeget néztem. Pár perc múlva Hanna lépett be a zsúfolt szobába barátnője kíséretében. Egy egyszerű, de nagyon szép koktélruhát viselt fekete cipővel. Haja tökéletesen meg volt csinálva, úgy ahogy a sminkje is. Egyszerűen gyönyörű volt. Nagyot nyeltem majd a mellettem álló Mátéval kezdtem beszélgetni. Hanna engem keresett a szemével, és mikor megtalált mosolyogva indult el felém. Szorosan magamhoz húztam, és beszívtam csodás illatát. 2 órán keresztül megállás nélkül táncoltunk, és ittunk. Én magam sem voltam éppen józan, de ahogy elnéztem a csapat többi tagja sem szomjazott. Kis idő elteltével megelégeltem a hangzavart és a tömeget, ezért a kis teraszra siettem. Mikor kiléptem, Hanna éppen a kivilágított várost nézte, majd mikor meghallotta az üvegajtó csukódását megfordult.

-  - Gyönyörű, nem igaz? – kérdeztem miközben a korláton támaszkodva bámultam a hatalmas várost.
- - Igen. – válaszolt és mosolyogva felém fordult. Percekig csak néztünk egymás szemébe mikor valami eluralkodott rajtam, és fejemmel közelíteni kezdtem felé. Nem voltam magamnál, nem tudtam mit is csinálok. Gyomromban háborúba kezdtek a kis szörnyek, és csak erősödött az érzés mikor Hanna meleg, alkoholos leheletét éreztem arcomon.

Mindketten lehunytuk szemünket és már csak pár milliméter volt ajkaink között, amikor ajtócsapódást hallottunk magunk mögül. Egyből szétrebbentünk, én pedig a hang irányába kaptam a fejem.
-  - Jaj, elnézést a zavarásért! – szólalt meg Ya Ou nevetgélve, hiszen annyira részeg volt, hogy talán a saját nevét se tudta. A kezében tartott pezsgősüvegből ivott pár kortyot, amit én nem bírtam már nézni.
-   - Ya Ou. Állj le, sok lesz! – kaptam ki a kezéből a zöld üveget, amit Hanna elvett a kezemből, ezzel segítve nekem, amit egy mosollyal köszöntem meg.
-    - Héé! Add vissza. – próbált értelmesen beszélni barátom, de nem igazán sikerült neki.
-   - Azt hiszem jobb lesz, ha véget vetünk ennek a bulinak. – szólalt meg végre Hanna is. Bólintottam egyet majd a nappali felé vettem az irányt. Nem kellet elküldenem senkit, hiszen a helyiség üres volt, csak piásüvegek hevertek a földön. Visszamentem az erkélyre és bevezettem Ya Ou-t a fürdőbe. Jéghideg vízzel próbáltuk kijózanítani barátunkat inkább kevesebb, mint több sikerrel. Nagy nehezen elvonszoltuk az ágyig és amint lefeküdt már aludt is.
-    - Itt maradok vele. – adtam Hanna tudtára tervemet.
-    - Rendben. Hívj, ha valami baj van. Jó éjt. – köszönt el egy öleléssel a nem éppen józan lány.
-    - Úgy lesz. Jó éjt. – mondtam, majd visszaültem kiütött barátom mellé.