Veszekedés

Sziasztok Drágák!:) Meghoztam a 3. részt remélem tetszik. FONTOS!! Legközelebb csak kicsivel több mint egy hét múlva tudok új résszel szolgálni, mert nyaralni megyünk a családommal. Addig is jó olvasást, komizzatok és iratkozzatok fel! Eszti

3. rész

-           Semmi. – erőltetett egy mosolyt az arcára. – Aludj jól Han. – nyomott egy puszit arcomra.

-           Te is Oli. – bújtam hozzá majd miután kiment a szobából gondolkodni kezdtem.

Miért lett hirtelen olyan zavart? Talán az bántotta hogy összeismerkedtem valakivel? Nem az nem lehet. Hiszen ő a legjobb barátom. Lekapcsoltam a számítógépem majd alaposan betakarózva aludtam el.

Olivér szemszöge

Mikor Hanna elmondta, hogy Ya Ou- val találkozott még a vér is megállt bennem. Mi van, ha rájön, hogy titkolok előle valamit? Azt soha sem bocsátaná meg. Remélem nem jön el a pécsi koncertre mert akkor kiderülne, hogy benne vagyok egy egy éve alakult bandában, akiknek saját számuk is van és a legjobb barátom semmit sem tud erről. Igaz ez azért van mert nem akarom, hogy csalódjon ha nem sikerül továbbjutnunk vagy esetleg befutnunk.

-        -  Mi a baj? – kérdezte, és láttam rajta, hogy ideges.

-       -  Semmi. – próbáltam mosolyogni, de látszott rajta, hogy nem hiszi el. – Aludj jól Han. – köszöntem el tőle egy puszival mielőtt tovább kérdezősködne.

-         - Te is Oli. – hozzám bújt, én pedig távoztam a szobájából.

Hanna szemszöge

Reggel telefonom csipogására ébredtem. Ya ou írt egy üzenetet.

-          Jó reggelt Szépség!:) Y

-          Neked is Ya ou!:) H

-          Mi a terved mára? Y

-          Semmi különös. Miért?  H

-          Nincs kedved sétálni velem egyet?  Y

-          Végülis. Mért ne?  H

-          Akkor ma háromkor a parton. Szia!:) Y

-          Szia.:) H

Hatalmas mosollyal az arcomon mentem ki a szobámból. A konyha felé vettem az irányt amikor összefutottam Olivérrel.

-         -  Jó reggelt Majom. – köszöntöttem boldogan.

-        -  Neked is Manó. – mosolygott, majd egy puszit adott. A konyhában kakaót csináltam magamnak, erre persze a szöszi megjelent és minden mozdulatomat figyelte.

-        -  Csinálsz nekem is? – kérdezte aranyosan ártatlan fejet vágva, mire én halkan kuncogtam egyet.

-        -  Megérdemled? – kérdeztem elégedett vigyorral arcomon.

-        -  Naa légyszi. – kérlelt tovább.

-        -  Hadd gondolkozzam.. – vágtam olyan fejet mint egy filozófus. Nem tudom milyen fejet szokott vágni egy filozófus. De erősen próbálkoztam. – Nem.

-        -  Ez háborút jelent. – mondta és huncut vigyor ült ki tökéletes arcára. Megfogta a hozzá legközelebb eső tárgyat ami egy konyharuha volt. Én persze elfutottam előle, vagyis próbálkoztam de túl gyors volt. Elkapott és csapkodni kezdett vele. Természetesen figyelt arra, hogy ne fájjon, így csak nagy nevetésben törtünk ki. A többiek erre persze felébredtek és a szobából kilépve az a látvány fogadta őket hogy Olivér a derekamnál fogva tart hogy el ne fussak, közben egy konyharuhával csapkod és mindketten röhögünk. Mikor végre visszatértem az előző helyiségbe megcsináltam Oli kakaóját is majd kimentem a többiekhez a teraszra. Letettem barátom elé a gőzölgő innivalót amit ő egy puszival köszönt meg, és leültem a hozzám legközelebb lévő zöld színű műanyag székre.

-       -   Mit terveztek délutánra? – kérdeztem miközben az előbb elkészített finomságot szürcsölgettem.

-       -   Én elmegyek egy kicsit körbenézni. – avatott be tervébe Szonja.

-       -   Megyek veled. – vágta rá Lexi egyből.

-        -  Én megnézek egy filmet, utána szerintem én is sétálgatok egy kicsit a környéken. – mondta Máté.

-         - És te Oli? – kérdezte immáron Lexi szöszi barátunkat.

-         - Én majd még kitalálom. – mosolygott ránk. – Han te mit csinálsz?

-         - Elmegyek sétálni Ya Ou- val. – újságoltam nekik boldogan.

-         - Ácsi, ácsi. Ki az a Ya Ou? Amúgy meg milyen név az, hogy Ya Ou? – kérdezte Lexi és Szonja szinte egyszerre mire Máté hevesen bólogatni kezdett.

-        -  Tegnap futottam össze vele a parton. Nagyon aranyos srác. Azt hiszem jó barátok leszünk. Egyébként félig kínai, ezért van ilyen neve.  – mondtam.

-       -   Barátok mi? – húzogatta szemöldökét Máté mire én megforgattam szemeim és vállba ütöttem a mellettem ücsörgő fiút.

Olivér az egész beszélgetés alatt csendben ült és bámult maga elé egészen addig míg fel nem pattant és beviharzott a szobájába.

-       -   Ezt meg mi lelte? – kérdezte Szonja meglepetten.

-        -  Tegnap meséltem neki Ya ou-ról, akkor is ezt csinálta. Nem tudom mi a baja de nagyon aggaszt a viselkedése. – ezzel felálltam az asztaltól és barátom szobája felé vettem az irányt. Kopogás nélkül léptem be a helyiségbe. Olivér az ágyon feküdt és telefonját nyomkodta. Egy szót sem szólt de még csak fel se nézett rám.

-       -   Elárulnád hogy mégis mi a bajod? – kérdeztem tőle ingerülten.

-       -   Semmi. – mondta de a telefonról még mindig nem vette el tekintetét.

-       -   Örülnék ha megtisztelnél a figyelmeddel és nem azt a szart nyomkodnád miközben velem beszélsz. – mondtam neki még mindig idegesen.

Letette maga mellé a készüléket és rám nézett.

-       -   Hallgatlak. – mondta semleges hangon.

-       -   Még te vagy megsértve Olivér? Komolyan mondom a pofám leszakad. Miért vagy ilyen? Akárhányszor szóba kerül Ya Ou mindig ideges leszel. Miért? Mi a bajod vele? Nem is ismered. – hadartam el mondanivalómat majd vártam reakcióját.

-       -   Mert te ismered őt igaz? Tegnap találkoztál vele a rohadt életbe. – az utolsó szavakat ordítva vágta hozzám. – Féltelek értsd meg. – mondta már halkabban.

-       -   Köszönöm de én ebből nem kérek. Nem kért rá senki Olivér. Inkább hagyj békén. – kiabáltam vele én is majd az ajtó hangos csapódása jelezte hogy elhagytam a szobát.

Mikor kimentem 3 szempár nézett kérdőn rám.

-       -   Mi történt Hanna? – kérdezte Lexi.

-       -   Elegem van belőle. Nehogy már ő mondja meg hogy mi a jó nekem. A fejemhez vágta hogy én nem is ismerem Ya Out ami igaz is de még csak esélyt sem ad neki. – intéztem el gyorsan a magyarázkodást és otthagytam őket. Bezárkóztam a szobámba és hangosan hallgatni kezdtem kedvenc zenéimet.

Lassan mindenki elment itthonról, már csak én és Oli maradtunk. Egyikünknek se jó ez a helyzet így. Tudom hogy összevesztünk de mégis csak a legjobb barátom. Gondoltam megpróbálok beszélni vele ezért elindultam szobája felé. Mikor beléptem épp zenét hallgatott a fülhallgatójával. Rám nézett, de mintha ott se lennék tekerte feljebb a hangerőt jelezve, hogy nincs kedve beszélgetni. Nem hagytam annyiban a dolgot, leültem mellé majd egy egyszerű mozdulattal kirántottam a készüléket a füléből.

-       -   Neked meg mi a bajod?! – kérdezte ingerülten.

-       -   Szerintem erre a kérdésre neked kéne válaszolnod. Olivér mi a fene van veled? Tudod hogy utálok veszekedni de egyszerűen nem értem hogy mi bajod van. Tudom hogy csak féltesz de még csak esélyt sem adsz Ya Ounak. – mondtam neki szomorúan és egy könnycsepp gördült le arcomon. Olivér arca megenyhült. Letörölte a sós folyadékot arcomról majd az ölébe húzott és egy puszit nyomott fejem tetejére. Arcomat mellkasába fúrtam ezzel beszívva bódító illatát.  Néhány percig az ölében voltam mire megtörte a kellemes csendet.

-       -   Egyszerűen csak nem tetszik, hogy egy idegen fiúval akarsz találkozni. Mi van ha rosszindulatú? Féltelek Han. Nagyon fontos vagy nekem és nem akarlak elveszíteni. – mondta megnyugtató rekedtes hangon.

-        -  Nem fogsz elveszíteni Olivér. – mosolyogtam rá. – Ha 16 évig elviseltelek ezután már muszáj lesz. - halkan felnevetett. – De most már ideje készülődnöm. És nyugalom vigyázok magamra.  – egy puszit adtam arcára majd indultam készülni a találkára.

Olivér

Pontosan tudom hogy Ya Ou milyen. Nála aranyosabb és őszintébb fiút nehezen találhatott volna Hanna. Igazából nem féltem tőle Hannát. Attól félek, hogy véletlenül elszólja magát. Tudom, hogy megbízhatok benne, és azt is , hogy rám hagyja a dolgot de lehet hogy véletlenül elmondja neki. Én szeretném majd nyugodtan tisztázni vele a dolgokat. De még nem mondhatom el neki. Félek hogy csalódna ha nem sikerülne. Inkább megvárom a válogatót és utána avatom be őt és a többieket is.