2. rész
Leültem egy nagyobb kőre és elkezdtem pengetni a
hangszerem, amihez énekeltem is. Az utolsó hangokat pengettem, és mikor újra
csend lett egy hangot hallottam meg magam mögül.
- Hűű.. –
mondta egy nagyon kellemes férfi hang mire én megfordultam.
Egy elég
magas, sötétbarna hajú, barna szemű helyes fiú látványa tárult elém.
Akaratlanul is elmosolyodtam.
- - Nagyon
ügyes vagy. – szólalt meg ismét. – egyébként Feng Ya Ou-nak hívnak. –
mosolygott rám aranyosan.
- - Milyen
különleges neved van. Én Váradi Hanna vagyok. – fogtam vele kezet.
- - Köszönöm
szépen.
- - Félig
kínai vagy? – kérdeztem tőle kíváncsian.
- - Igen.
Honnan tudtad? – vágott meglepődött képet.
- - Megérzés.
Egyébként meglepett, hogy van erre felé valaki. Általában egyedül vagyok itt
ilyenkor este, ezért is szeretek lejönni kicsit gondolkodni meg zenélgetni. –
avattam be megelőzve ezzel jó pár kérdést.
- - Igen
ezt én is élvezném. Én is gondolkodni jöttem, bár nekem nem jutott eszembe hogy
hozzam a gitáromat is. Majd legközelebb.
- - Honnan
jöttél? – váltottam témát.
- - Budapestről.
És te? – érdeklődött.
- - Én
Pécsről. – egy pillanatig azt gondoltam, hogy elmondom neki, hogy szeptembertől
én is ott fogok élni de inkább elvetettem az ötletet.
- - Benne
vagyok egy bandában akikkel jelentkezünk a 2013-as X – faktorba. Pár hét múlva
lesz ott egy koncertünk, ha gondolod gyere el. Én örülnék neki. – mosolygott
megint úgy, hogy azt hittem ott helyben ájulok el. Még csak nem is ismered Hanna. Egy mosollyal nem vehet le a lábadról!
- - Persze,
miért is ne? Mi a banda neve?
- - ByTheWay.
- - Rendben.
Remélem el tudok menni. Most viszont mennem kell. Örülök hogy megismertelek. –
néztem mélyen a sötétbarna szempárba.
- - Remélem
még látlak. Szia. – mosolygott megint.
- - Szia.
– viszonoztam gesztusát majd elindultam ideiglenes otthonom felé.
Észre se
vettem milyen hamar elment az idő. Már sötét volt, este 10 óra. Mikor hazaértem
megfürödtem majd beültem a szobámba. Elővettem a laptopomat és olvasgatni
kezdtem. Éjfél körül valaki kopogtatott szobám fehér ajtaján. Pár pillanattal
később szöszi barátomat pillantottam meg az ajtóban.
- - Bejöhetek?
– kérdezte félénken.
- - Persze.
– nevettem fel halkan.
Leült mellém
az ágyra.
- - Mitől
vagy így feldobva? – kérdezte már ő is vidáman.
- - Ennyire
látszik? – tűrtem el egy barna tincset a fülem mögé. - Mikor lent voltam a
parton, egy nagyon aranyos fiúval találkoztam. Mesélte, hogy bent van egy
bandában, amivel jelentkeznek az X – faktorba. Pár hét múlva jönnek Pécsre
koncertezni. Remélem el tudok menni.
- - Értem.
– mosolygott rám.
- - Ja
és képzeld félig kínai. Feng Ya Ou -nak hívják. Olyan szép neve van. –
áradoztam tovább róla, de ekkor Oli arcáról lefagyott a mosoly. Hirtelen nagyon
komoly lett és csak bámult maga elé. Eléggé ijesztően viselkedett. – Mi a baj?
– kérdeztem aggódva.
- - Semmi.
– erőltetett egy mosolyt az arcára. – Aludj jól Han. – nyomott egy puszit
arcomra.
- - Te
is Oli. – bújtam hozzá majd miután kiment a szobából gondolkodni kezdtem.
Miért lett hirtelen olyan zavart? Talán
az bántotta hogy összeismerkedtem valakivel? Nem az nem lehet. Hiszen ő a
legjobb barátom.
Lekapcsoltam
a számítógépem majd alaposan betakarózva aludtam el.
