Sziasztok Drágák!:) Meghoztam a 3. részt remélem tetszik. FONTOS!! Legközelebb csak kicsivel több mint egy hét múlva tudok új résszel szolgálni, mert nyaralni megyünk a családommal. Addig is jó olvasást, komizzatok és iratkozzatok fel! Eszti
3. rész
- Semmi. –
erőltetett egy mosolyt az arcára. – Aludj jól Han. – nyomott egy puszit
arcomra.
- Te is Oli.
– bújtam hozzá majd miután kiment a szobából gondolkodni kezdtem.
Miért lett hirtelen olyan zavart? Talán az bántotta hogy
összeismerkedtem valakivel? Nem az nem lehet. Hiszen ő a legjobb barátom. Lekapcsoltam
a számítógépem majd alaposan betakarózva aludtam el.
Olivér szemszöge
Mikor Hanna elmondta, hogy Ya Ou- val találkozott még a
vér is megállt bennem. Mi van, ha rájön, hogy titkolok előle valamit? Azt soha
sem bocsátaná meg. Remélem nem jön el a pécsi koncertre mert akkor kiderülne,
hogy benne vagyok egy egy éve alakult bandában, akiknek saját számuk is van és
a legjobb barátom semmit sem tud erről. Igaz ez azért van mert nem akarom, hogy
csalódjon ha nem sikerül továbbjutnunk vagy esetleg befutnunk.
- - Mi a baj? – kérdezte, és láttam rajta, hogy
ideges.
- - Semmi. – próbáltam mosolyogni, de látszott
rajta, hogy nem hiszi el. – Aludj jól Han. – köszöntem el tőle egy puszival
mielőtt tovább kérdezősködne.
- - Te is Oli. – hozzám bújt, én pedig távoztam a
szobájából.
Hanna
szemszöge
Reggel telefonom csipogására ébredtem. Ya ou írt egy
üzenetet.
-
Jó
reggelt Szépség!:) Y
-
Neked
is Ya ou!:) H
-
Mi a
terved mára? Y
-
Semmi
különös. Miért? H
-
Nincs
kedved sétálni velem egyet? Y
-
Végülis.
Mért ne? H
-
Akkor
ma háromkor a parton. Szia!:) Y
-
Szia.:)
H
Hatalmas mosollyal az arcomon mentem ki a szobámból. A
konyha felé vettem az irányt amikor összefutottam Olivérrel.
- - Jó reggelt Majom. – köszöntöttem boldogan.
- - Neked is Manó. – mosolygott, majd egy puszit
adott. A konyhában kakaót csináltam magamnak, erre persze a szöszi megjelent és
minden mozdulatomat figyelte.
- - Csinálsz nekem is? – kérdezte aranyosan
ártatlan fejet vágva, mire én halkan kuncogtam egyet.
- - Megérdemled? – kérdeztem elégedett vigyorral
arcomon.
- - Naa légyszi. – kérlelt tovább.
- - Hadd gondolkozzam.. – vágtam olyan fejet mint
egy filozófus. Nem tudom milyen fejet
szokott vágni egy filozófus. De erősen próbálkoztam. – Nem.
- - Ez háborút jelent. – mondta és huncut vigyor
ült ki tökéletes arcára. Megfogta a hozzá legközelebb eső tárgyat ami egy
konyharuha volt. Én persze elfutottam előle, vagyis próbálkoztam de túl gyors
volt. Elkapott és csapkodni kezdett vele. Természetesen
figyelt arra, hogy ne fájjon, így csak nagy nevetésben törtünk ki. A
többiek erre persze felébredtek és a szobából kilépve az a látvány fogadta őket
hogy Olivér a derekamnál fogva tart hogy el ne fussak, közben egy konyharuhával
csapkod és mindketten röhögünk. Mikor végre visszatértem az előző helyiségbe
megcsináltam Oli kakaóját is majd kimentem a többiekhez a teraszra. Letettem
barátom elé a gőzölgő innivalót amit ő egy puszival köszönt meg, és leültem a
hozzám legközelebb lévő zöld színű műanyag székre.
- - Mit terveztek délutánra? – kérdeztem miközben
az előbb elkészített finomságot szürcsölgettem.
- - Én elmegyek egy kicsit körbenézni. – avatott
be tervébe Szonja.
- - Megyek veled. – vágta rá Lexi egyből.
- - Én megnézek egy filmet, utána szerintem én is
sétálgatok egy kicsit a környéken. – mondta Máté.
- - És te Oli? – kérdezte immáron Lexi szöszi
barátunkat.
- - Én majd még kitalálom. – mosolygott ránk. –
Han te mit csinálsz?
- - Elmegyek sétálni Ya Ou- val. – újságoltam
nekik boldogan.
- - Ácsi, ácsi. Ki az a Ya Ou? Amúgy meg milyen
név az, hogy Ya Ou? – kérdezte Lexi és Szonja szinte egyszerre mire Máté hevesen
bólogatni kezdett.
- - Tegnap futottam össze vele a parton. Nagyon
aranyos srác. Azt hiszem jó barátok leszünk. Egyébként félig kínai, ezért van
ilyen neve. – mondtam.
- - Barátok mi? – húzogatta szemöldökét Máté mire
én megforgattam szemeim és vállba ütöttem a mellettem ücsörgő fiút.
Olivér az egész beszélgetés alatt csendben ült és bámult
maga elé egészen addig míg fel nem pattant és beviharzott a szobájába.
- - Ezt meg mi lelte? – kérdezte Szonja meglepetten.
- - Tegnap meséltem neki Ya ou-ról, akkor is ezt
csinálta. Nem tudom mi a baja de nagyon aggaszt a viselkedése. – ezzel
felálltam az asztaltól és barátom szobája felé vettem az irányt. Kopogás nélkül
léptem be a helyiségbe. Olivér az ágyon feküdt és telefonját nyomkodta. Egy
szót sem szólt de még csak fel se nézett rám.
- - Elárulnád hogy mégis mi a bajod? – kérdeztem
tőle ingerülten.
- - Semmi. – mondta de a telefonról még mindig
nem vette el tekintetét.
- - Örülnék ha megtisztelnél a figyelmeddel és
nem azt a szart nyomkodnád miközben velem beszélsz. – mondtam neki még mindig
idegesen.
Letette maga mellé a készüléket és rám nézett.
- - Hallgatlak. – mondta semleges hangon.
- - Még te vagy megsértve Olivér? Komolyan mondom
a pofám leszakad. Miért vagy ilyen? Akárhányszor szóba kerül Ya Ou mindig
ideges leszel. Miért? Mi a bajod vele? Nem is ismered. – hadartam el
mondanivalómat majd vártam reakcióját.
- - Mert te ismered őt igaz? Tegnap találkoztál
vele a rohadt életbe. – az utolsó szavakat ordítva vágta hozzám. – Féltelek
értsd meg. – mondta már halkabban.
- - Köszönöm de én ebből nem kérek. Nem kért rá
senki Olivér. Inkább hagyj békén. – kiabáltam vele én is majd az ajtó hangos
csapódása jelezte hogy elhagytam a szobát.
Mikor kimentem 3 szempár nézett kérdőn rám.
- - Mi történt Hanna? – kérdezte Lexi.
- - Elegem van belőle. Nehogy már ő mondja meg
hogy mi a jó nekem. A fejemhez vágta hogy én nem is ismerem Ya Out ami igaz is
de még csak esélyt sem ad neki. – intéztem el gyorsan a magyarázkodást és
otthagytam őket. Bezárkóztam a szobámba és hangosan hallgatni kezdtem kedvenc
zenéimet.
Lassan mindenki elment itthonról, már csak én és Oli
maradtunk. Egyikünknek se jó ez a helyzet így. Tudom hogy összevesztünk de
mégis csak a legjobb barátom. Gondoltam megpróbálok beszélni vele ezért
elindultam szobája felé. Mikor beléptem épp zenét hallgatott a
fülhallgatójával. Rám nézett, de mintha ott se lennék tekerte feljebb a
hangerőt jelezve, hogy nincs kedve beszélgetni. Nem hagytam annyiban a dolgot,
leültem mellé majd egy egyszerű mozdulattal kirántottam a készüléket a füléből.
- - Neked meg mi a bajod?! – kérdezte ingerülten.
- - Szerintem erre a kérdésre neked kéne
válaszolnod. Olivér mi a fene van veled? Tudod hogy utálok veszekedni de
egyszerűen nem értem hogy mi bajod van. Tudom hogy csak féltesz de még csak esélyt
sem adsz Ya Ounak. – mondtam neki szomorúan és egy könnycsepp gördült le
arcomon. Olivér arca megenyhült. Letörölte a sós folyadékot arcomról majd az
ölébe húzott és egy puszit nyomott fejem tetejére. Arcomat mellkasába fúrtam
ezzel beszívva bódító illatát. Néhány
percig az ölében voltam mire megtörte a kellemes csendet.
- - Egyszerűen csak nem tetszik, hogy egy idegen
fiúval akarsz találkozni. Mi van ha rosszindulatú? Féltelek Han. Nagyon fontos
vagy nekem és nem akarlak elveszíteni. – mondta megnyugtató rekedtes hangon.
- - Nem fogsz elveszíteni Olivér. – mosolyogtam
rá. – Ha 16 évig elviseltelek ezután már muszáj lesz. - halkan felnevetett. –
De most már ideje készülődnöm. És nyugalom vigyázok magamra. – egy puszit adtam arcára majd indultam
készülni a találkára.
Olivér
Pontosan
tudom hogy Ya Ou milyen. Nála aranyosabb és őszintébb fiút nehezen találhatott
volna Hanna. Igazából nem féltem tőle Hannát. Attól félek, hogy véletlenül
elszólja magát. Tudom, hogy megbízhatok benne, és azt is , hogy rám hagyja a
dolgot de lehet hogy véletlenül elmondja neki. Én szeretném majd nyugodtan
tisztázni vele a dolgokat. De még nem mondhatom el neki. Félek hogy csalódna ha
nem sikerülne. Inkább megvárom a válogatót és utána avatom be őt és a többieket
is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése