A buli

Sziasztok drágák!:) Meg is hoztam a negyedik rész, remélem tetszik. Továbbra is igényelném, hogy mondjátok el a véleményeteket, hiszen így tudom, hogy tetszik e nektek a történet,illetve hogy van e értelme folytatni, érdekel e titeket vagy sem. Nem ragozom tovább, iratkozzatok fel, kommenteljetek. Jó olvasást!:) Eszti

4. rész

Én szeretném majd nyugodtan tisztázni vele a dolgokat. De még nem mondhatom el neki. Félek hogy csalódna ha nem sikerülne. Inkább megvárom a válogatót és utána avatom be őt és a többieket is.

Hanna

Először is kerestem magamnak egy ruhát, megcsináltam a hajam és egy kis sminket tettem fel. Nem akartam nagyon kiöltözni, ezért egy egyszerű farmer, egy mintás trikó és az imádott fehér Conversem mellett döntöttem. Mikor már tűrhetően néztem ki úgy döntöttem ideje elindulni. Szobámból kifele menet Olivérbe futottam.

-        -     Hűű de fel van dobva valaki. – vigyorgott rám.

-       -    Igen, igen de sietek nehogy elkéssek. – és ezzel ott is hagytam a szöszit.

A patron Ya ou már várt rám és amint meglátott hatalmas vigyor ült ki tökéletes arcára. Magabiztosan indult el felém, ez engem is mosolygásra késztetett.

-          - Szia! – ölelt magához mikor végre odaértem hozzá.

-          - Szia! – néztem bele a sötét szemekbe. – hova megyünk? – kérdeztem kíváncsian.

-          - Hát arra gondoltam sétálgathatnánk erre aztán elmehetnénk fagyizni. – mutogatott hevesen. - Na mit szólsz? – emelte rám végül tekintetét.

-          - Jól hangzik. – egy halvány mosolyt küldtem felé, majd elindultunk.

Rengeteget beszélgettünk. Mesélt a gyermekkoráról, az álmairól, a barátairól. Én is beszéltem magamról és Olivérről is.

-          - Nincs kedved eljönni este bulizni? Hozhatnád a barátaidat is. Legalább megismerem őket. – mosolygott kedvesen az ázsiai fiú.

-        -   Végül is miért ne? –viszonoztam a gesztust. -  Akkor mikor, hol? – tettem fel a fontos kérést.

-        -   Gyertek ide kilencre oké? – kérdezte, bár igazából ez válasz az imént feltett kérdésemre.

-        -   Rendben. Akkor 9-kor találkozunk. – ezzel ott is hagytam és a nyaraló felé indultam.

Mikor hazaértem megbeszéltem a többiekkel a bulit. Nem ellenkeztek, sőt nagyon örültek, hogy egy kicsit szórakozhatunk. Hamar eltelt ez a 2 óra. Mire észbe kaptam már a nyaralót zártuk, és a  vízpart felé vettük az irányt. Pár perccel később megpillantottam barátom magas alakját, így már magabiztosabban lépkedtem a helyszín felé.  A következő pillanatban Ya Ou erős kezeit éreztem derekamon. Ölelésünk után kezet fogott Mátéval és Olival is. Mindenkinek bemutatkozott és már indultunk is. Egy nagy klubhoz vezetett minket ahonnan már kint hallottuk a dübörgő zenét, és láttam magam előtt a rengeteg táncoló és részeg embert.  Mikor bementünk hatalmas tömeg fogadott minket. Körülbelül másfél órája lehettünk ott, amikor Ya Ou kihívott a szórakozóhelyről. Egyébként az egész időt veletöltöttem.  Olivéréket nem is láttam, de valószínűleg ők nem keveredtek el egymástól.

-        -   Ne haragudj de kell a friss levegő. Elmegyünk sétálni? – kérdezte miután végre kitolakodtunk a táncoló tömegből.

-         -  Persze. – válaszoltam egyszerűen az előbb feltett kérdésre.

Egy fél órás séta után megálltunk és leültünk egy padra. Pár perc csend után felnéztem Ya Oura. Csodálatosan csillogó szemei a sötétség ellenére is tökéletesen látszottak. Elvesztem a tekintetében ő pedig kipirult arcomat kezdte fürkészni. Ekkor megtörte a csendet és újra egy kellemes beszélgetésbe kezdtünk. Éppen nevettünk aminek az oka egy gyerekkori történet volt. A főhős természetesen a kínai srác volt. Meghallottam a telefonom megszokott csengőhangját ezért a barna táskámban kezdtem kotorászni. Mikor végre megtaláltam a keresett tárgyat amin Olivér neve villogott, gondolkodás nélkül húztam el a zöld gombot a fehér készüléken és értetlenül szóltam bele.

-          - Mondjad Olivér.

-          - Hova tűntetek Han? Se te se Ya ou nincs sehol. – hangja aggódó volt, a háttérben pedig hallani lehetett a zenét.

-         -  Csak kijöttünk egy kicsit levegőzni de mindjárt megyünk vissza. – válaszoltam az előbb feltett kérdésre.

-          - Oké. Mi szerintem hazamegyünk, de te maradj nyugodtan a lovagoddal. – mondta és láttam magam előtt önelégült mosolyát.

-      -    Nagyon vicces vagy. – forgattam meg szemeim, bár ő ezt nem láthatta.

-      -    Hát persze. – nevetett ki, mert már tudta, hogy mi lesz a reakcióm.

-        -   Otthon találkozunk te Majom – köszöntem el immáron én is nevetve.

-       -   Csak okosan. – esélyem sem volt visszaszólni mert már bontotta is a vonalat.

Visszatettem a készüléket eredeti helyére és újra a mellettem űlő fiúra emeltem tekintetem. Ya Ou értetlen szemekkel pislogott rám amin nem is lepődtem meg.

-         -  Oliék hazamentek. Azt hiszem nekem is ideje mennem. – avattam be az előző beszélgetés lényegébe.

-       -   Hazakísérlek. – mondta a mellettem álló tökéletesség.

-       -   Jól van. – rántottam meg vállamat és felpattantam a nyirkos padról.

Hamar visszaértünk a nyaralóhoz, bár az út csendesen telt. Egyikünk se tudott mit mondani, mégsem éreztük magunkat kényelmetlenül.

-       -   Köszönöm a mai napot. – mondtam mikor a kapu előtt álltunk.

-        -   Jó éjt Han. – mosolygott rám amitől én az ájulás határán voltam. Ugyan Hanna ez csak egy mosoly.

-          Neked is Ya ou.- egy puszit adtam arcára, majd a kapu felé vettem az irányt.

Ya Ou

Nagyon jól éreztem magam Hannával. Délutáni találkánkon felvetettem neki az ötletet, miszerint este eljöhetne a barátaival és velem bulizni. Megbeszéltük az időpontot és a helyszínt majd elbúcsúztunk egymástól. Kilenc óra előtt már ott is voltam a megbeszélt helyen és vártam, hogy megérkezzen Han is a barátai kíséretében. Nem sokat vártam, mikor végre megpillantottam  őket. Hannát meglátva hatalmas mosoly ült ki arcomra és derekánál fogva húztam magamhoz szorosan. Kezet fogtam az Olivér mellett álló barna hajú fiúval. Mint később kiderült Máténak hívják. Nagyon rossz volt eljátszani azt, hogy nem ismerem Olit, ezért nem is nagyon beszélgettem vele.  Hamar a szórakozóhelyre értünk, és a hatalmas fekete ajtókon belépve orromat megcsapta a cigifüst és az alkohol szaga. Mindenhol táncoló emberek, reflektor és fülsüketítő zene. Időközben elkeveredtünk Olivéréktől, viszont Hannával végig együtt voltunk. Mikor már megfájdult a fejem kihúztam Hannát a tömegből és sétálni mentünk. Körülbelül fél órát gyalogoltunk, mikor egy padra telepedtünk le. Csendben üldögéltünk egymás mellett mikor szinte fekete szemeivel arcomat kezdte fürkészni. Sokáig csak egymás szemébe néztünk. Nem tudom mi ütött belém, egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy megcsókoljam, de szerencsére hamar észhez tértem és egy kiskori vicces történetemet meséltem el neki amin jóízűen nevetett, amit a telefonja zavart meg. Miután megtalálta a táskájában a készüléket felvette és a füléhe emelte azt.

-          -  Mondjad Olivér. – szólt bele a telefonba angyali hangján. Nem volt hosszú beszélgetés, de nem igazán értettem, hogy miről lehetett szó ezért válaszra várva néztem a mellettem ülő lány szemeibe.

-          - Oliék hazamentek. Azt hiszem nekem is ideje mennem. – mondta ezzel megmagyarázva az előbb folytatott telefonbeszélgetést.

-          - Hazakísérlek. – mondtam majd felálltam eddigi ülőhelyemről.

-          - Jól van. – megrántotta vállát majd elindult a nyaraló irányába.

Az úton nem sokat beszélgettünk, de nem volt kínos csend. Élveztük egymás társaságát.

-          - Köszönöm a mai napot. – mondta és megállt a szürkés színű kapu előtt.

-          - Jó éjt Han. – köszöntem el tőle egyszerűen egy tőlem már megszokott mosoly kíséretében.

-          - Neked is Ya Ou. – mondta és egy puszit adott arcomra. Mikor beért a lakásba végre én is elindultam saját otthonom felé.

Hanna

Mikor bementem első utam szöszi barátom szobájába vezetett. Kopogtam rajta majd bementem. Az ágyán feküdt és telefonját nyomkodta. Milyen meglepő. Mikor meglátott szeme felcsillant és levakarhatatlan mosoly ült ki arcára. Befeküdtem mellé és így beszélgettünk. Elmondtam neki, hogy mi volt Ya Ou-val, hogy mennyire elbeszélgettünk és, hogy milyen aranyos srác. Mikor már nem mondtam semmit felnéztem zöld szemeibe. Vártam a reakciójára de ő csendben feküdt mellettem. Szótlanul tartotta a köztünk lévő szemkontaktust. Pár percig tartó csend után végre megszólalt.

-       -   Mit szeretnél tőle Hanna? A barátja akarsz lenni vagy több? – tette fel a számomra is nehéz kérdést.

-        -   Nem tudom. Azt hiszem a barátja. – válaszoltam bizonytalanul.

-       -   Ideje aludni. – mosolygott édesen.

-      -    Jó éjt Majom. – adtam neki egy puszit ami kicsit elcsúszott így a szája sarkába sikerült. Ez alatt a 16 év alatt ez már megszokottá vált, így nem is foglalkoztunk vele.

-       -    Jó éjt Manó. – mondta dallamos hangján. Imádom amikor így hív.

Mikor visszaértem a szobámba gondoltam rákeresek erre a bizonyos ByTheWay-re. Kíváncsi voltam milyen banda az amiben Ya Ou énekel. Elővettem laptopomat és beírtam a keresőbe a nevet. Találtam is egy számot ami az ő számuk így érdeklődve nyitottam meg. Elkezdődött a videoklip de abban a pillanatban ledermedtem. Nem hittem el amit látok. Először azt hittem csak képzelődök, de  mikor meghallottam a szöszi hangját már tudtam, hogy nem. Először is haragot éreztem utána pedig csak csalódottságot. Nem gondoltam volna, hogy képes lenne átverni, hazudni nekem. Magam mögött hagyva mindent, magyarázatot követelve indultam el ismét Olivér szobája felé, és szinte rátörtem a helyiség ajtaját.