14. rész
- Nagyon ügyes voltál! – súgtam a fülébe, amit egy puszival
hálált meg, majd visszaindultam a srácokhoz.
- Nem tudom, hogy csinálja, de nagyon hálás vagyok magának. – mondta Hanna mentora, én pedig válasz helyett egy mosolyt küldtem felé, majd visszaálltam előbbi helyemre.
Hanna
A Bozsek Márkkal való közös próba után (mivel a hétvégén duettezni is kell, és az én partnerem ő) megbeszéltük Olivérrel, hogy megvárja amíg összepakolom a cuccaim, és elmegyünk sütizni. Átöltöztem, felkaptam a táskám és indultam is az öltözőből Olivér felé, aki a folyosón türelmesen várt.
- Köszönök mindent. - mondtam miközben szorosan hozzábújtam. Nem számított rá, de magához ölelt.
- Ez a dolgom.
- Sziasztok drágáim! - hallottam meg egy ismerősen csengő hangot a hosszú folyosó végéről, aminek hatására a Szöszi elengedett, hogy könnyen oda tudja fordulni.
- Anya! Te meg mit keresel itt? - kérdeztem boldogan és meglepve, mert nagyon hiányzott már mindenki és nem jelezték, hogy meglátogatnak, de természetesen örültem neki. Két puszival köszöntött mindkettőnket, majd megállt előttünk.
- A szüleid üzenték, hogy sajnálják, de nem tudtak eljönni, viszont nagyon büszkék rád és remélik, hogy nem vagy letörve. - címezte anyu a hosszú monológot szöszi barátomnak, aki mosolyogva bólintott egyet.
- Apa merre van? - érdeklődtem a nyakamat nyújtogatva.
- Alföldi Robival beszélget. És hogy vagy? Kiheverted már a párbajt? - simogatta meg a karom.
- Igyekszem. - válaszoltam halvány mosollyal az arcomon, miközben Olivérre pillantottam.
- Épp sütizni indultunk. Nincs kedvük csatlakozni? - kérdezte kedvesen Olivér a szüleimtől (apu időközben a semmiből megjelent).
- Még van egy - két elintéznivalónk, de ti menjetek csak. - utasította vissza az ajánlatot apa miután megölelt.
- Olivér! Szikora keres minket, elég sürgősnek tűnik. - jelent meg barátom három csapattársa. - Jó napot! - köszöntek egyszerre, amikor észrevették, hogy nem egyedül vagyunk. Udvariasan bemutatkoztak és várakozva a Szöszire pillantottak.
- Menj már. - vigyorogtam rá, mert a belegyezésemre várt.
- Bepótoljuk, ígérem. - nyomott egy puszit az arcomra és már el is rohant a barátaival.
- Hát, ezek szerint a mai programom az lesz, hogy körbevezetlek titeket. Készüljetek, sok új embert fogtok megismerni. - fordultam vissza a szüleimhez mosolyogva.
- Még van egy kis dolgunk, de egyezzünk meg abban, hogy most megmutatod nekünk az épületet, utána mi egy kis időre elmegyünk és este sétálunk, reményeink szerint akkor már Olivér is csatlakozik.
- Rendben. - ezzel el is indultunk. Bemutattam nekik az összes versenyzőt (és kiesett versenyzőt), a mentorokat és a legtöbb stábtagot. Megnéztük a stúdiót, az öltözőket, időközben összefutottunk Istenes Bencével, aki egész jól elbeszélgetett apuval. Szóval megismerték a közeget, amiben egy ideje élek. Körülbelül háromnegyed óra múlva már már egyedül ácsorogtam a bejáratnál és néztem a szüleim távolodó alakját, miközben az eszem már javában az elő show körül forgott.
Péntek
Az este fergeteges volt, mind a négy fiú csatlakozott hozzánk, nem csak Olivér. Mint kiderült Szikora valami új dala miatt kereste őket, hogy segítsenek neki. A székház lépcsőin rohantam le, mikor megpillantottam a mentoromat, aki rám várt komor arccal, amit nem igazán értettem, hiszen mindig mosolygott.
- Robi! Hol van Márk? Már fél órája itt kéne lennie. Ugye nem beteg?! Vagy mi van ha......
- Menjen be a színpadra. - utasított kifejezéstelen arccal.
- Tessék?
- Mondom menjen be a színpadra. - ismételte ugyanúgy.
- De hát...
- Mindent meg fog tudni, most menjen. - azzal ott is hagyott. Nem tudtam mit tenni, engedelmeskedtem. Mikor beléptem a stúdióba már mindenki ott volt, Márk is, és rám vártak. Illetve nem mindenki volt bent. A ByTheWay hiányzott. Mi folyik itt?! Megálltam Csordás Ákos mellett és várakozva néztem a versenyzők előtt álló szőke fiúra.
- Na. - csapta össze tenyereit, ezzel jelezve,hogy valami fontos dolgot fog mondani. - Az a helyzet, hogy nagyon régóta gondolkodtam, és arra a döntésre jutottam, hogy kiszállok a versenyből. Helyettem a ByTheWay fog visszajönni. - rám nézett a mondandója végén, várva valami reakcióra. Kavarogtak bennem az érzések. Először csalódott voltam, mert elég jó viszonyba kerültem Márkkal az elmúlt hetekben, viszont örültem, hogy a srácok folytathatják a versenyt. Mindenesetre most duettpartner nélkül maradtam.
- Miért? - szorítottam össze könnyes szemeimet miközben Márk erős karjai fonódtak körém.
- Később mindent elmagyarázok. Ne haragudj, hogy cserbenhagytalak.
- Nem hagytál cserben. Tiszteletben tartom a döntésed még akkor is, ha nem értek egyet vele, annak pedig örülök, hogy a fiúk kaptak még egy esélyt. Most menj és beszélj velük is. - mosolyogtam rá, amit viszonzott, majd eleget téve a kérésemnek elindult, hogy megkeresse a srácokat. A terem lassan kiürült, mindenki hitetlenkedve hagyta el, csak én maradtam. Nagyot sóhajtottam, majd a kezembe fogtam a színpadon lévő akusztikus gitárt és lehuppantam.
Olivér
- Srácok! Hála az égnek! - lihegett Lexi, mikor megállt mellettünk. A vállamra támaszkodva fújta ki magát, majd folytatta mondandóját. - Jelenésetek van. Túl fontos emberek vagytok. Szóval lényeg a lényeg, gyertek utánam, sürgős a dolog. - azzal sarkon fordult és elindult, mi pedig követtük.
- Sziasztok! - köszöntött minket Márk egy pacsival, majd komoly arccal elénk állt. Ujjait tördelve nézett végig rajtunk, majd sóhajtott és belekezdett hosszú monológjába. - Nem is tudom hogy kezdjem... Rövid leszek, nem húzom az időtöket. Szóval az a helyzet állt elő, hogy kilépek a versenyből. Az a döntés született, hogy ti folytathatjátok helyettem, szóval gratulálok és sok sikert. - mosolygott ránk majd hozzátette: - És kapjátok össze magatokat, ha holnap színpadra akartok állni! Hosszú éjszakátok lesz az biztos. - megölelt minket és visszaállt elénk.
- Nem is tudom mit mondjak.. - fogta hitetlenkedve fejét Sziki, bár meg kell hagyni, mi sem nézhettünk ki másképp.
- Megkeresem Hannát. - ugrott be hirtelen, majd egy 'köszönjük, vagy mi' elmormogása és egy kézfogás után el is hagytam a feszültséggel teli helyiséget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése