Ismerkedés

Sziasztok drágák. Meghoztam a második részt, remélem tetszeni fog. Először is köszönöm a több mint 150 oldalmegjelenítést. Szeretnélek titeket megkérni hogy hagyjatok jelet magatok után mert csak akkor van értelme folytatnom a blogot. Iratkozzatok fel, esetleg komizzatok. Nem is húznám tovább az időt, jó olvasást.:) Eszti

2. rész

Leültem egy nagyobb kőre és elkezdtem pengetni a hangszerem, amihez énekeltem is. Az utolsó hangokat pengettem, és mikor újra csend lett egy hangot hallottam meg magam mögül.

-           Hűű.. – mondta egy nagyon kellemes férfi hang mire én megfordultam.

Egy elég magas, sötétbarna hajú, barna szemű helyes fiú látványa tárult elém. Akaratlanul is elmosolyodtam.

-       -   Nagyon ügyes vagy. – szólalt meg ismét. – egyébként Feng Ya Ou-nak hívnak. – mosolygott rám aranyosan.

-       -   Milyen különleges neved van. Én Váradi Hanna vagyok. – fogtam vele kezet.

-       -   Köszönöm szépen.

-       -   Félig kínai vagy? – kérdeztem tőle kíváncsian.

-       -   Igen. Honnan tudtad? – vágott meglepődött képet.

-       -   Megérzés. Egyébként meglepett, hogy van erre felé valaki. Általában egyedül vagyok itt ilyenkor este, ezért is szeretek lejönni kicsit gondolkodni meg zenélgetni. – avattam be megelőzve ezzel jó pár kérdést.

-       -   Igen ezt én is élvezném. Én is gondolkodni jöttem, bár nekem nem jutott eszembe hogy hozzam a gitáromat is. Majd legközelebb.

-       -   Honnan jöttél? – váltottam témát.

-       -   Budapestről. És te? – érdeklődött.

-       -   Én Pécsről. – egy pillanatig azt gondoltam, hogy elmondom neki, hogy szeptembertől én is ott fogok élni de inkább elvetettem az ötletet.

-       -   Benne vagyok egy bandában akikkel jelentkezünk a 2013-as X – faktorba. Pár hét múlva lesz ott egy koncertünk, ha gondolod gyere el. Én örülnék neki. – mosolygott megint úgy, hogy azt hittem ott helyben ájulok el. Még csak nem is ismered Hanna. Egy mosollyal nem vehet le a lábadról!

-       -   Persze, miért is ne? Mi a banda neve?

-       -   ByTheWay.

-       -   Rendben. Remélem el tudok menni. Most viszont mennem kell. Örülök hogy megismertelek. – néztem mélyen a sötétbarna szempárba.

-       -   Remélem még látlak. Szia. – mosolygott megint.

-       -   Szia. – viszonoztam gesztusát majd elindultam ideiglenes otthonom felé.

Észre se vettem milyen hamar elment az idő. Már sötét volt, este 10 óra. Mikor hazaértem megfürödtem majd beültem a szobámba. Elővettem a laptopomat és olvasgatni kezdtem. Éjfél körül valaki kopogtatott szobám fehér ajtaján. Pár pillanattal később szöszi barátomat pillantottam meg az ajtóban.

-       -   Bejöhetek? – kérdezte félénken.

-       -   Persze. – nevettem fel halkan.

Leült mellém az ágyra.

-       -   Mitől vagy így feldobva? – kérdezte már ő is vidáman.

-       -   Ennyire látszik? – tűrtem el egy barna tincset a fülem mögé. - Mikor lent voltam a parton, egy nagyon aranyos fiúval találkoztam. Mesélte, hogy bent van egy bandában, amivel jelentkeznek az X – faktorba. Pár hét múlva jönnek Pécsre koncertezni. Remélem el tudok menni.

-       -   Értem. – mosolygott rám.

-       -   Ja és képzeld félig kínai. Feng Ya Ou -nak hívják. Olyan szép neve van. – áradoztam tovább róla, de ekkor Oli arcáról lefagyott a mosoly. Hirtelen nagyon komoly lett és csak bámult maga elé. Eléggé ijesztően viselkedett. – Mi a baj? – kérdeztem aggódva.

-       -   Semmi. – erőltetett egy mosolyt az arcára. – Aludj jól Han. – nyomott egy puszit arcomra.

-       -   Te is Oli. – bújtam hozzá majd miután kiment a szobából gondolkodni kezdtem.

Miért lett hirtelen olyan zavart? Talán az bántotta hogy összeismerkedtem valakivel? Nem az nem lehet. Hiszen ő a legjobb barátom.

Lekapcsoltam a számítógépem majd alaposan betakarózva aludtam el.

Az ismeretlen

1. rész

*Balaton. Minden évben itt töltök legalább egy hetet. Imádom a sokáig alvást a bulit a barátokkal, de amit a legjobban szeretek az a naplemente. Kiülni esténként a magányos partra egyedül egy fél órára egy gitárral és éneklés közben csodálni a naplementét és a száz színben pompázó víztükröt.*

Reggel a csengő szüntelen csöngésére keltem. Kimásztam az ágyamból, belebújtattam csupasz lábaimat az ágyam mellet pihenő mamuszba és kicsoszogtam a bejárati ajtóhoz. Kinyitottam azt és az előttem álló szőke fiú karjaiba vetettem magam aki pár lépést tett hátra a hirtelen lökéstől de viszonozta ölelésem. 

-        -   Te is hiányoztál nekem Han. – mondta nevetve.

-          - Mit keresel itt? – néztem csillogó zöld szemeibe miután elengedtük egymást.

-         -  Hát elfelejtetted? Megyünk nyaralni a Balatonra.

-         -  Jézusom – csaptam homokomra – teljesen kiment a fejemből ne haragudj.

-        -  Akkor irány pakolni és induljunk.

-       -   Igenis kapitány! – szalutáltam mire ő elnevette magát.

Miután bementünk a lakásba és bezártam az ajtót indultam is a szobámba pakolni, eközben szöszi barátom kényelembe helyezte magát a  nappaliban lévő kanapén.

*Hihetetlen, hogy Olivér mit meg nem tesz értem. 3 éves korom óta a legjobb barátom, mindig számíthattam rá akármi volt. Ha kellett mellettem volt mikor éjszakákat sírtam át és ott volt amikor a legboldogabb voltam. Már a nézésemből kitalálja ha valami nincs rendben.   Igazából a barátságunkat a szüleinknek köszönhetjük. Az ő szülei és az én szüleim máig nagyon jó barátságban vannak és ezáltal ismertem meg én Olit. Az életem részévé vált és remélem mindig mellettem lesz.*

Gondolatmenetemből Oli hangja zökkentett ki, aki a nevemet ismételgette és a kezével hadonászott szemeim előtt.

-       -   Min gondolkodtál el ennyire? – kérdezte.

-     -     Nem lényeges. – mosolyogtam rá.

-      -    Hát jó. Na indulhatunk? - viszonozta gesztusom.

-       -   Igen. - ezzel indultunk is ki szobámból.

Az ajtó bezárása után indultunk a lépcső felé. Mikor leértünk a lépcsőház elé, a legjobb barátnőm Szonja várt. Megöleltük egymást majd beültünk az autóba. Az út viszonylag csendesen telt. Én zenét hallgattam, Oli vezetett Szonja meg aludt. Mikor a nyaralónkhoz értünk megpillantottam Alexát és Mátét, akik épp a bőröndjüket vitték be az épületbe.

Miután végeztünk a pakolással első utunk a partra vezetett. Olivér az alkalmat kihasználva vállára kapott és a vízbe rohant velem.

-        -  Patocska most azonnal tegyél le! – mondtam neki szigorúan de ő mintha meg se hallotta volna futott tovább velem.

A többiek persze mindezt nevetve nézték végig, de Szonja és Lexi se sokáig élvezték ezt a látványt mert Máté belökte mindkettejüket a vízbe, majd utánuk ugrott.

-         - Utállak. – ütöttem vállba drága barátomat miután végre hajlandó volt letenni.  Erre ő nevetve magához húzott és egy puszit nyomott homlokomra.

Miután kellőképpen kifürödtük magunkat visszamentünk a nyaralóba. A fürdő felé vettem az irányt és megmostam a hajam. Mikor végeztem magukra hagytam kicsit a többieket és a  part felé vettem az irányt immáron egyedül a gitárom kíséretében.

Mint minden naplementekor a vízpart kihalt volt, szinte senki nem mászkált itt rajtam kívül. Leültem egy nagyobb kőre és elkezdtem pengetni a hangszerem, amihez énekeltem is. Az utolsó hangokat játszottam, majd mikor újra csend lett egy hangot hallottam meg magam mögül.

-          - Hűű.. – mondta egy nagyon kellemes férfi hang mire én megfordultam.

Prológus

Prológus

A nevem Váradi Hanna és 19 éves vagyok. Idáig Pécsen laktam, viszont nyár végén Pestre költözöm az orvosi egyetem miatt, de addig még van három hónap amit maximálisan ki szeretnék használni. Pihenni, szórakozni, barátokkal lenni. Ez minden amire ezen a nyáron vágyom.

Történet:
Egy gyermekkori barátság, töretlen bizalom és egy életen át tartó szeretet. De vajon képes mindezt tönkretenni egy véletlen? Képes szétszakítani két embert akik mára már egymás életének részévé váltak?