Az első élő show

Sziasztok:) Egyértelműen megszavaztátok, hogy maradjon az eredeti történet Olivér főszereplésében. Remélem, hogy azok, akik az ellenkezőjét szerették volna továbbra is olvasni fogják a blogot. Sajnos mostantól nem fogom ilyen gyakran hozni a részeket, csak egy héten egyszer tudok új fejezettel szolgálni, hiszen nekem is iskola van, nem lesz annyi szabadidőm. Valószínűleg szombatonként fogok jelentkezni új résszel. Más: megkaptam az első díjam, amit lejjebb láthattok. Nem húzom az időt, jó olvasást! Eszti:)

11. rész

-           Mi? De hát én nem nézek rá. Vagyis ránézek, de ugyanúgy mit bárki más.. – magyarázkodott a szöszi, amire Ya Ou felemelte a kezét, jelezve ezzel, hogy befejezheti, mert őt semmivel sem fogja meggyőzni. Nem igazán tudtam hova tenni ezt a dolgot, ezért inkább nem is foglalkoztam vele.

Ya Ou

-          Kifelé! – mutattam az ajtóra ezzel jelezve Olivérnek, hogy beszélni szeretnék vele négyszemközt. Vette az adást, egyből a terem ajtaja felé indul én pedig követtem.

-          Mi ütött beléd haver? – szegezte nekem a kérdést mikor kiértünk a próba helyszínéről.

-          Ne már, tesó. Látom, hogy hogy nézel rá. Nem csak miközben énekel, hanem mindig. A vak is látja, hogy fülig szerelmesek vagytok egymásba. – magyaráztam neki azt, amit rajtuk kívül miden ember észrevesz. Még egy idegen is.

Olivér száját egy sóhaj hagyta el, majd megszólalt.

-          Ya Ou. Amióta az eszemet tudom, ő a legjobb barátom. Érthető, hogy közel állunk egymáshoz. De nem vagyunk szerelmesek.

Már éppen válaszoltam volna neki, hogy meggyőzzem arról, hogy márpedig szeretik egymást, de kinyílt mellettünk az ajtó.

-          Ne haragudjatok, nem akarlak zavarni titeket, csak éppen indulok haza és elköszönni jöttem. – szólt félénken Hanna.

-          Menjünk együtt. – ajánlottam fel, mire a barna hajú lány mosolyogva bólintott egyet. – Egy perc és jövök, bemegyek a cuccaimért és indulhatunk.

Hanna

*A főpróba napja*

A villamoson ülök, a Lurdy házba megyek próbálni. Holnap lesz az első élő show és már most rettenetesen izgulok. Az utóbbi három hétben minden nap voltam gyakorolni Alföldi Robival. Ő nagyon bízik bennem és ennek hangot is ad. A hibáimat elmondja, hogy orvosolni tudjuk a problémát, és ha valamit jól csinálok, megdicsér. Egyszóval számomra ő a tökéletes mentor, hiszen az sem jó, ha csak a rossz dolgokat hangsúlyozza, az meg talán még rosszabb, ha folyton csak a jót helyezi előtérbe.

-          Tessék csak. – engedtem előre egy idős nénit a megállónál, hiszen mindig is fontosnak tartottam a figyelmességet.

-          Köszönöm, kedvesem. – mosolygott rám, amit viszonoztam, majd miután leballagott a járműről én is leléptem a járdára. Nem gyalogoltam sokat, körülbelül 7 perccel később már a hatalmas épület ajtaját nyitottam ki. A portás ismerősen köszöntött, majd rutinosan szeltem át a keskeny folyosókat, amíg a már jól megszokott teremhez nem értem. Kettőt kopogtam rajta majd beléptem. Robi és az énektanárom mosolyogva köszöntött, majd egy rövid párbeszéd után hozzá is láttunk a próbához.

Először a kis helyiségben énekeltem el párszor a már agyon gyakorolt dalt, majd mikor Robi szerint elég volt, elvitt a székházba, ahol a többiek már javában dolgoztak. Mind a 12 döntős ott volt és mindenki azt várta, hogy végre sorra kerüljön. Ahelyett, hogy türelmetlenül toporogjak, mint a legtöbb ember, inkább a srácok keresésére indultam. Megkérdeztem egy statisztát, hogy nem látta- e őket, amire azt a választ kaptam, hogy épp most mennek a színpadra, hiszen ők következnek. Megköszöntem a segítséget, majd az épületben lévő legnagyobb hely felé vettem az irányt, mert szerettem volta megnézni a srácokat. Épp jókor érkeztem, amikor beléptem akkor kezdődött el a szám. A Blurred lines-t éneklik holnap. Már most látni rajtuk az izgalmat, az elszántságot és a félelmet. Leültem a nézőtérre és onnan figyeltem a négy fiút, akik otthonosan mozogtak a színpadon. Mivel tökéletesek voltak, párszor elénekelték a dalt és már szabadultak is a próbáról. Olivér egyből felém indult, a többiek pedig követték. Mind a négy fiú öleléssel köszöntött, a szöszi pedig közölte, hogy én következem és megvárnak, mivel valami közös programot terveztek mára. Természetesen azt már nem voltak hajlandóak elmondani, hogy miféle programról van szó. Én is viszonylag hamar végeztem, és mivel (szinte) csak dicséretet kaptam, elégedetten távoztam az épületből a négy fiú társaságában.
 

*Másnap*

Reggel nyolc óra sincs, de én már a villamoson utazom a székház felé. Szombat van, ami azt jelenti, hogy ma lesz az első élő show. A mentorházban azt hittem, nem lehet annál jobban izgulni, most viszont be kell látnom, hogy sokkal idegesebb vagyok, mint akkor. Másra sem tudok gondolni, minthogy alig több mint 12 óra múlva több millió ember fogja nézni azt a műsort, amiben szereplő vagyok. Félek, hogy elfelejtem a szöveget, a táncot, elrontom a belépést vagy hamis leszek. Így van Hanna, bíztasd még magad! Nem sokkal később már meg is érkeztem úti célomhoz és az öltözök felé siettem. Meglepetésemre a saját zugom nyitva volt, és mint kiderült, azért, mert a négy fiú bent üldögélt. Érkezésemre felkapták fejüket, köszöntek én pedig ledobtam a táskámat és már siettem is a színpadra. Én voltam az első, aki próbált. Éppen akkor végeztem, amikor Lexi bejött értem, hogy elrángasson ebédelni, aminek nem igazán örültem, hiszen egy falat sem ment le a torkomon, de barátnőm ragaszkodott hozzá, hogy rendesen egyek, hiszen kell az energia. Délután háromra értünk vissza, én pedig egyből a fodrászhoz igyekeztem, ami után a sminkes, majd a legvégén a stylist következett. Fél nyolcra már teljesen el is készültem és a srácok keresésére indultam, hiszen reggel óta nem is láttam őket.Az öltözőjük felé vettem az irányt. Jól sejtettem, éppen próbáltak lelket önteni egymásba, amikor beléptem.

-          Wow. Nagyon csinos vagy. – dicsért meg Olivér mosolyogva.

-          Ti se vagytok csúnyák. – néztem végig mindegyikükön, ők pedig nevetve megköszönték a „bókot”. Végül is tényleg nagyon jól néztek ki.

-          Gyerekek mennetek kell. – nyitott be Dorka, az egyik statiszta hozzánk. Olivérre néztem, aki látta a tekintetemből, hogy rettenetesen félek, ezért egy bíztató mosolyt küldött felém. Hazudnék, ha azt mondanám nem nyugtatott meg. Bár tudtam, hogy ő is iszonyatosan izgul, valamiért még is jobban éreztem magam. Mint kiderült, én leszek a harmadik fellépő, aminek bevallom örültem, hiszen nem kell órákat ücsörögnöm úgy, hogy a szívem a torkomban dobog. Mire feleszméltem, már a hatalmas ledfal mögött toporogtam, várva, hogy elkezdődjön végre a kisfilmem és besétáljak a több ezer ember által megtöltött nézőtérrel szembeni óriási színpadra. Hát eljött a pillanat, a fal kinyílt, én pedig magabiztosságot színlelve szedtem lábaimat. Hamarosan a zene is elindult, én pedig elkezdtem énekelni a már jól begyakorolt dalt. Feleslegesen féltem, nem rontottam el sem a szöveget, sem a táncot, sőt, ahogy én hallottam magam egy vagy két hamis hangom volt csak, ami szerintem belefér.

-          Csodálatos voltál! Nagyon jól mozogsz, mint tudjuk azért, mert régen táncoltál. Igazi színpadi jelenség vagy. Ha jól emlékszem talán három alig észrevehető hamis hang volt, ami azért valljuk be, még egy profi előadótól is nagy teljesítmény, valószínűleg ez a pár baki csak az izgalomnak tudható be. – kezdte el Gabi az értékelést.

-          Teljesen egyet értek Gabival, elbűvölő voltál. Nagyon jól állt neked ez a dal, gratulálok a választáshoz. – fordult mentoromhoz Geszti.

-          Nem tudom ti mit hallottatok, én nem emlékszem hamis hangra. Nekem a dal annyira nem tetszik, viszont hozzád valóban nagyon illett. Ügyesen megoldottad, illetve megoldottátok, összességében a produkciód nagyon tetszett. – dicsér meg Szikora Robi is, aki már jól ismert, hiszen folyamatosan a ByTheWay-es fiúkkal vagyok.

-          Én büszke vagyok magára, nem gondoltam, hogy ilyen jól fog sikerülni. Én láttam benne hibákat, hiszen megcsinálta már tökéletesen is a produkciót próbákon, de ez is egy nagyon szép teljesítmény volt. – mosolygott rám Alföldi Robi, amit viszonoztam. Lilu sétált mellém, feltett pár kérdést, amiben természetesen a négy barátom is szerepet kapott. Egy utolsó nagy mosoly a kamerába, majd végre vége is van a mai szereplésemnek. Hatalmas sóhaj hagyta el a számat, mikor beértem a backstagebe. Ya Ou várt rám és egyből karjai közé vont.

-          Nagyon ügyes voltál. – dicsért meg, amit megköszöntem neki, majd elindultam a többiek felé, akik sorra ölelgettek és kedves szavakkal illettek. Nincs is más dolgom, mint végigülni a műsort és szurkolni a többieknek.

*A döntés*

Elérkezett a pillanat, amikor kiderül, hogy ki az a 11 szerencsés, aki jövő héten is megmutathatja tehetségét. A lábaim remegnek, a gyomrom mintha lebegne, és akkor még jön ez az átkozott zene is, ami még idegesebbé tesz mindenkit, ráadásul Lilu és Bence húzzák az időt.

-          Aki továbbjutott a következő showba az nem más, mint… Csordás Ákos. – mondta ki Lilu Ákos nevét, mire ő megölelte mentorját, lepacsizott mindenkivel és indult is le a színpadról.

-          A következő szerencsés, aki szintén boldogan hagyhatja el a színpadot, az nem más, mint… A ByTheWay. – hallottam a számomra nagy örömet okozó hírt. A fiúk összeölelkeztek, majd Olivér rám nézett. Jobban ismerem, mint ő saját magát, tudtam mit akar mondani. „ Tovább jutsz, ne félj.” Ez az, amit mondani akart nekem, amit egy halvány mosollyal köszöntem meg neki. És valóban igaza lett, a következő név, amit kimondtak, az enyém volt. Alig hittem el, hogy sikerült. Olyan érzésem volt, mintha egy sziklát vettek volna le a mellkasomról. Gyors léptekkel haladtam a színpad mögé, ahol Olivér nyakába ugrottam. Szorosan ölelt és egy puszit nyomott a fejem tetejére.

-          Mondtam, hogy sikerül. – suttogta, ami megmosolyogtatott.

-          Nem mondtad. Csak sugalltad. – válaszoltam, mire halkan felnevetett majd elengedett szorító karjai közül.

Első díjam

Sziasztok!:) Megkaptam az első díjam, amit nagyon köszönök Szőrös Zokninak.:)

Szabályok:

1. Írj 11 dolgot magadról!
2. Válaszolj 11 kérdésre!
3. Írj 11 kérdést!
4. Írd ki kitől kaptad a díjat!
5. Küldd el 11 embernek!

11 dolog rólam:

1. Mindenem a zene, nincs olyan tevékenység, amit ne zenére csinálnék. Ha éppen nem hallgathatok zenét, akkor énekelgetek.

2. 10 éve táncolok modern táncot, 3 éve kosarazom.

3. 6 éve tanulok zongorázni.

4. Imádok olvasni.

5. Van egy kutyám meg egy cicám.

6. Kedvenc együttesem a ByTheWay.

7. Van 2 bátyám, az egyik 16, a másik 27 éves.

8. Könnyen barátkozom, viszont nagyon nehezen nyílok meg.

9. Kitartó és makacs vagyok.

10. Szeretnék majd gitározni.

11. Imádok énekelni, járok énekkarra és fejlesztem a hangom.

11 válasz:

1. Mit csinálsz legszívesebben a szabadidődben? - Zenélek, éneklek, a barátaimmal vagyok.
2. Melyik dal jut eszedbe a blogodról? - Read all about it.:)
3. Mi az ami inspirált a blogod elkezdésében? - Szeretek olvasni és hát gondoltam kipróbálom magam:D
4. Ha jellemezned kéne magad három szóval, melyik lenne az a három? - Kitartó, makacs, céltudatos.
5. Ki a példaképed, és miért pont ő? - Több példaképem is van. Nehéz kitalálni, hogy a ByTheWay-ből a három fiú:D Igazából azért, mert egyikük sem adta fel, pedig rengetegszer megtehették volna. Na meg hatalmas szívük van.:)
6. Mi a kedvenc könyved címe? - Vajon létezik szerelem első látásra?
7. Átlagosan egy héten mennyi időt töltesz a blogoddal (szerkesztés, bejegyzések írása stb.)? - Minden nap kb fél/ egy órát:)
8. Melyik évszakban születtél? - Tavasz eleje.
9. Van valamilyen háziállatod? - Van egy kutyám és egy cicám:3
10. Ha a föld bármely pontjára elutazhatnál, melyik lenne az? - Huu. Sok helyre elutaznék szívesen. Legyen mondjuk Amerika.
11. Melyik az a tulajdonság, amit a legfontosabbnak tartasz egy barátban? - Megbízhatóság.:)

11 kérdés tőlem:

- Van hobbid? Ha igen mi az?

- Kedvenc énekes/banda?

- Van testvéred?

- Mi a kedvenc filmed?

- Ha lehetne 3 kívánságod, mi lenne az?

- Mi a kedvenc országod?

- Ki a kedvenc íród?

- Szoktál könyvtárba járni?

- Mi az, ami legjobban jellemez téged?

- Mitől lesz valaki a szemedben jó barát?

- Mi a célod az életben?

Akiknek küldöm:

- Brigii 

- JeNana

- Dana és Bius

- Aura

- Kinguu
- Alexandra
-Anita
- SkylerFall
- Noémii Ábrahám
- Hope
- TommoGirl

Szavazás

Sziasztok! Úgy döntöttem, hogy a történetet mindenképpen folytatom, arról viszont ti döntötök, hogy hogyan. A blogon van egy közvélemény- kutatás, aminek az a célja, hogy döntsétek el, hogy milyen irányba terelődjön a sztori. Ha azt szeretnétek, hogy semmi ne változzon, hanem az eredeti maradjon akkor válasszátok azt,  ha viszont nem szeretnétek, hogy Olivér legyen a főszereplő akkor azt jelezzétek, hiszen a következő részt az alapján írom, hogy milyen történetet szeretnétek olvasni. A másik amiről beszéli szeretnék, hogy 2 hétig nem vagyok gépközelben, tehát nem tudok új résszel szolgálni, viszont amire lezárul a szavazás addigra hazajövök, és valószínűleg pár nappal később fent is lesz az olvasmány. Legyetek jók, és kérlek titeket, hogy szavazzatok, mert most ti alakítjátok a történetet. Ne felejtsetek el mosolyogni!:) Sok puszi<3 Eszti

Közlemény

Sziasztok! Nem tudom, mit mondhatnék. Gondolom mindenki értesült arról, hogy Olivér kiszáll a csapatból. Engem személy szerint nagyon megviselt, hiszen azt gondoltam, hogy évekig együtt maradnak. Nem fűznék hozzá semmit, remélem, hogy megtalálja azt a boldogságot, amit a mi kis családunkban nem talált. A másik három fiúnak nagyon szurkolok, hogy sikerüljön talpra állni és folytatni. Nekem így is ByTheWay maradnak és nagyon várom az új dalokat, lemezeket, koncerteket. Számomra örök példaképek. Rátérek a lényegre. Mivel a blog egyik főszereplője Olivér lett volna, fogalmam sincs, hogy mit fogok csinálni. Még magam sem döntöttem el, hogy maradjak meg az eredeti sztorinál, miszerint Olivér lesz a főszereplő, vagy írjam át a történetet. BIZONYTALAN IDŐRE BEZÁROM A BLOGOT! Ha nem tudom kitalálni, hogy hogyan írjam át, akkor sajnos nem csak átmenetileg, hanem véglegesen abba hagyom. Hamarosan jelentkezni fogok, hogy mire jutottam, addig is emésszétek meg Olivér hiányát (még nekem is fel kell dolgoznom). Sajnálom, ha úgy érzitek, hogy cserbenhagylak titeket, de jelenleg nem tudom folytatni az írást. Remélem megértőek lesztek és ha netán arra a döntésre jutok, hogy valahogyan folytatom a blogot, akkor kitartotok mellettem. Köszönöm a figyelmet és ne felejtsetek el mosolyogni!:) Ölelek mindenkit. <3 Eszti

Mentorok háza

Sziasztok:) Meghoztam a 10. részt, remélem tetszik. Azért este rakom fel, mert egész nap nem voltam itthon, illetve tegnap is meg ma is BTW koncerten voltam. Ez a rész egy picit rövidebbre sikerült, de kifejezi Hanna érzelmeit a versennyel kapcsolatban. Nem húzom az időt, pipáljatok, kommenteljetek, iratkozzatok fel, hiszen fontos nekem a visszajelzés. Jó olvasást!:) Eszti

10. rész

-           Összepakoltál már?

-           Persze.

-           Hát, akkor induljunk. – mondta mire egy nagy sóhaj hagyta el a számat és követtem a szőke fiú utasítását.

*Fejemben ezernyi gondolat kavargott, ami kezdett az őrületbe kergetni. Az egyik felem azt bizonygatta, hogy hatalmas hülye voltam, hogy belevágtam ebbe az egészbe, a másik viszont azt hajtogatta, hogy életem legjobb döntése volt. Az egyetlen baj az, hogy nem tudom melyiknek higgyek. Az egyik pillanatban úgy érzem, hogy most haza megyek, és nem csinálom tovább, a másikban pedig úgy, hogy beleőrülök, ha nem sikerül. Ezen gondolatok ellenére a dalomat énekelgetem minden másodpercben. Passenger - Let her go című számára esett a választásom, hiszen nagyon szeretem ezt a dalt. Kismilliószor elpróbáltam, csak hogy minden simán menjen, de még így sem vagyok teljesen nyugodt. A tény, hogy pár perc múlva a nevemet mondják, hogy Robi elé kell állnom és újra megmutatni magam félelemmel tölt el. Akárhányszor erre gondolok, testem minden szegletét átjárja az ijedtség és az izgalom érzete, a gyomrom összeszorul és libabőrös leszek. Ez az utolsó akadály. Itt dől el, hogy egy ország ismerhet meg, és azzal foglalkozhatok, amire mindig is vágytam, vagy az álmom szertefoszlik és erre Robi csak annyit mond, hogy ’sajnálom’. Itt már nincsen olyan, hogy rossz napod van, vagy megfáztál. Ha nem vagy egyedi akkor köszönik szépen de nem kérnek belőled többet. Igen, tudom, hogy minden versenyző ebben a helyzetben van mint én, de mégis olyan, mintha csak engem érintene ez a dolog ennyire mélyen. Bármelyik pillanatban szólíthatnak, és akkor a maximumot kell teljesítenem, vagy mehetek haza, vissza, a régi, unalmas életembe.*

- Váradi Hanna. – jött be egy statiszta a terembe, ahol várakoztunk. Ebben a pillanatban legszívesebben elfutottam volna. Remegő lábakkal álltam fel eddigi helyemről és indultam el a szobába, ahol Alföldi Robi és Keresztes Ildikó ücsörögtek és véleményezték a produkciókat. Mikor beléptem, próbáltam magabiztosságot sugározni, ami elég nehéz volt, hiszen arra is koncentrálnom kellett, hogy ne essek össze az izgalomtól. Mindketten rám mosolyogtak, majd egy bemutatkozás és a dal elmondása után végre elkezdhettem azt, amiért valójában itt vagyok. Éneklés közben próbáltam kizárni a külvilágot, ami nagyjából a dal felénél sikerült is. Próbáltam leolvasni valamit mentorom és társa arcáról, de nem igazán sikerült. Produkcióm után köszönetet mondtak, majd elhagytam a szobát. Az udvarra kiérve hatalmas sóhaj hagyta el a számat, és megkönnyebbülten ültem le. Vagyis csak félig nyugodhattam meg, hiszen még vissza van a java, amikor kiderül, hogy bejutottam-e. Vajon mi lehet a fiúkkal? Lehet, hogy ők már rég végeztek? Vajon jól sikerült nekik. Na jó, ez hülye kérdés volt. Biztos megint tökéletesek voltak. Fejemet hátrahajtottam, és behunytam szemeimet. Talán azt reméltem, hogy ettől megkönnyebbülök, de nem így lett. Egy egész napot várnom kell, tehát egy teljes napig idegeskedhetek.

*Másnap*

Percenként nézegetem bal kezemen lévő fehér órámat, azt remélve, hogy ettől hamarabb sorra kerülök. Ujjaimmal ez előttem lévő asztalon dobolok, amivel valószínűleg mindenkit az őrületbe kergetek, bár ebben a helyzetben ez a legkisebb gondjuk a szobában lévő lányoknak. Mikor a statiszta újra a nevemen szólított felálltam és egy mély levegőt véve indultam el a helyiségbe, ahol kiderül, hogy megvalósul- e az álmom. Mikor belépek Robi mosolyogva köszönt, és megkér, hogy foglaljak helyet mellette. Egyből belekezd mondandójába, de lehetetlen eldönteni, hogy mi lesz a vége. Az egyik mondatában azt érezteti, hogy sikerült, de a következővel felhoz egy hibát, ami elveszi a reményt.

-          - A tegnapi produkciód ismét csodálatos volt, lenyűgöztél engem is és Ildikót is, ugyanakkor nagyon sokat kell még tanulnod.. Döntöttem. – mondta semmiféle érzelmet nem tükröző arccal. – Akárhogy is lesz, ne felejtsd el, hogy az éneklést ne hagyhatod abba. Tehetséged van hozzá, és ezt hiba lenne nem kihasználni……. Az idei X- faktor számodra folytatódik. Jössz velem az élő showba! – tartott néha hatásszünetet. Kezemet a szám elé kaptam és nem hittem el, amit hallok. Megöleltem a már mosolygó mentort, majd néhány köszönöm ismételgetése után elhagytam az ízlésesen berendezett szobát. Liluval beszéltem pár szót, majd első dolgom az volt, hogy felhívjam Olivért.

-          - Na, hogy ment? – kérdezte kíváncsian a szöszi.

-          - Sikerült! El sem hiszem! Sikerült. – mondtam sírva, természetesen az örömtől.

-          - Na, látod? Mondtam én. – nevetett bele a telefonba. – Mi még nem kerültünk sorra, de bármelyik pillanatban szólhatnak.

-          - Szorítok. – próbáltam nyugodt hangon beszélni.

-          - Mennem kell. Hamarosan hívlak, szia. – komorult el a hangja amit meg tudtam érteni, hiszen most ők élik át azt, amit én pár perce. Telefonomat zsebembe csúsztattam és egy nagy sóhaj után leültem egy padra. Minden pillanatban azt vártam, hogy csörögjön a fehér készülékem, és Olivér is hasonló boldogsággal újságolja, hogy bejutottak. Az ellenkezőjét el sem tudtam képzelni. Ahogy ígérte, pár perc múlva megszólalt ismerős csengőhangom, és kapkodva húztam el a zöld gombot.

-          - Na? – szóltam bele türelmetlenül.

-          - Hát az a helyzet, hogy.. Hogy is mondjam.. – mondta csalódott hangon, én pedig elszomorodva vártam, amíg végre kinyögi a választ. – Bejutottunk. –szólalt meg már boldogan.

-          - Hülye! Tudod mennyire megijedtem?! – fakadtam ki, amire persze egy hangos nevetés volt a válasz.

-          - Kár, hogy nem láttam az arcod. – röhögött tovább.

-          - Szerintem örülj, hogy több száz kilométerre vagy tőlem.

-          - Holnap találkozunk hercegnő. – mondta még mindig nevetve és bontotta is a vonalat, meg sem várva válaszom.

*Másnap*

-          - Sziasztok, srácok. – vigyorogtam miközben felálltam a sötétbarna padról.

-          - Szia. – mondták egyszerre majd sorban megöleltek. Olivért persze először jól hátba vágtam és lehordtam, amiért tegnap a frászt hozta rám. Természetesen csak nevetett cselekedetemen, majd magához húzott és megpuszilta a homlokom. Megindultunk sétálni a Margit- szigeten és közben elmeséltem nekik részletesen a tegnapi napom, majd ők is így tettek. Egyébként már mindeni a Corvinon lakik. Nem tudom, hogy a véletlen műve- e, hogy a fiúk a szemközti lakásban vannak, mindenesetre nagyon örülök, hogy ennyire közel vagyunk egymáshoz. Én Batánovics Lilivel és Eckert Anival vagyok egy lakásban, egész jól kijövünk egymással. Egyre jobban kiismerjük mindenki szokásait, gyenge pontjait. Mindketten nagyon barátságos és aranyos lányok.

-          - Nincs kedved eljönni délután a próbánkra? – zavarta meg gondolatmenetemet Sziki.

-          - Végül is, úgy sincs más dolgom. – mosolyogtam a legidősebb fiúra, aki egyből viszonozta a gesztust. A saját dalomat már régen, a mentorok háza előtt kiválasztottam és meg is tanultam, hiszen semmit sem szeretek az utolsó pillanatra hagyni. Persze ez a tett lehetett volna felesleges is, ha nem jutok be, de szerencsére nem így lett. Sétálgattunk, beszélgettünk és nagyon sokat nevettünk. Hamar eltelt ez a pár óra és mikor feleszméltem, már a próbaterem ajtaját nyitottuk ki. Elfoglaltam szokásos helyem és úgy hallgattam a fiúkat. Persze, a szokásos helyedet. Életedben másodszor ülsz ebben a székben, gratulálok Hanna. Mikor már lassan másfél órája énekeltek, mindannyian úgy gondoltuk, hogy ideje szünetet tartani.

-          - Elénekled nekünk a dalod? – nézett rám Bence, miután letette a már üres poharát az előtte lévő asztalra.

-          - Ha szeretnétek. – mondtam, mire határozott bólogatás volt a válasz. Felálltam eddigi helyemről és a mikrofonhoz sétáltam. A dalom Alicia Keys – Fallin című száma.

-          - Nagyon jó volt. – dicsért meg Sziki mikor elcsöndesedett a zene.

-          - Ha tudnád, hogy néz rád Olivér, amikor énekelsz… - szólalt meg Ya Ou, aki az asztalon könyökölt és a fejét támasztotta nagy kezével. Még csak rám sem nézett, úgy beszélt. Nem igazán értettem, hogy mire gondol, hiszen én nem látok semmi furcsát Olivéren.

-          - Mi? De hát én nem nézek rá. Vagyis ránézek, de ugyanúgy mit bárki más.. – magyarázkodott a szöszi, amire Ya Ou felemelte a kezét, jelezve ezzel, hogy befejezheti, mert őt semmivel sem fogja meggyőzni. Nem igazán tudtam hova tenni ezt a dolgot, ezért inkább nem is foglalkoztam vele.