1. rész
*Balaton. Minden évben itt töltök
legalább egy hetet. Imádom a sokáig alvást a bulit a barátokkal, de amit a
legjobban szeretek az a naplemente. Kiülni esténként a magányos partra egyedül
egy fél órára egy gitárral és éneklés közben csodálni a naplementét és a száz
színben pompázó víztükröt.*
Reggel a
csengő szüntelen csöngésére keltem. Kimásztam az ágyamból, belebújtattam
csupasz lábaimat az ágyam mellet pihenő mamuszba és kicsoszogtam a bejárati
ajtóhoz. Kinyitottam azt és az előttem álló szőke fiú karjaiba vetettem magam
aki pár lépést tett hátra a hirtelen lökéstől de viszonozta ölelésem.
- - Te
is hiányoztál nekem Han. – mondta nevetve.
- - Mit
keresel itt? – néztem csillogó zöld szemeibe miután elengedtük egymást.
- - Hát
elfelejtetted? Megyünk nyaralni a Balatonra.
- - Jézusom
– csaptam homokomra – teljesen kiment a fejemből ne haragudj.
- - Akkor
irány pakolni és induljunk.
- - Igenis
kapitány! – szalutáltam mire ő elnevette magát.
Miután
bementünk a lakásba és bezártam az ajtót indultam is a szobámba pakolni,
eközben szöszi barátom kényelembe helyezte magát a nappaliban lévő kanapén.
*Hihetetlen, hogy Olivér mit meg nem
tesz értem. 3 éves korom óta a legjobb barátom, mindig számíthattam rá akármi
volt. Ha kellett mellettem volt mikor éjszakákat sírtam át és ott volt amikor a
legboldogabb voltam. Már a nézésemből kitalálja ha valami
nincs rendben. Igazából a barátságunkat
a szüleinknek köszönhetjük. Az ő szülei és az én szüleim máig nagyon jó
barátságban vannak és ezáltal ismertem meg én Olit. Az életem részévé vált és
remélem mindig mellettem lesz.*
Gondolatmenetemből
Oli hangja zökkentett ki, aki a nevemet ismételgette és a kezével hadonászott szemeim előtt.
- - Min
gondolkodtál el ennyire? – kérdezte.
- - Nem
lényeges. – mosolyogtam rá.
- - Hát
jó. Na indulhatunk? - viszonozta gesztusom.
- - Igen. - ezzel indultunk is ki szobámból.
Az ajtó
bezárása után indultunk a lépcső felé. Mikor leértünk a lépcsőház elé, a
legjobb barátnőm Szonja várt. Megöleltük egymást majd beültünk az autóba. Az út
viszonylag csendesen telt. Én zenét hallgattam, Oli vezetett Szonja meg aludt.
Mikor a nyaralónkhoz értünk megpillantottam Alexát és Mátét, akik épp a
bőröndjüket vitték be az épületbe.
Miután
végeztünk a pakolással első utunk a partra vezetett. Olivér az alkalmat
kihasználva vállára kapott és a vízbe rohant velem.
- - Patocska
most azonnal tegyél le! – mondtam neki szigorúan de ő mintha meg se hallotta
volna futott tovább velem.
A többiek
persze mindezt nevetve nézték végig, de Szonja és Lexi se sokáig élvezték ezt a
látványt mert Máté belökte mindkettejüket a vízbe, majd utánuk ugrott.
- - Utállak.
– ütöttem vállba drága barátomat miután végre hajlandó volt letenni. Erre ő nevetve magához húzott és egy puszit
nyomott homlokomra.
Miután
kellőképpen kifürödtük magunkat visszamentünk a nyaralóba. A fürdő felé vettem
az irányt és megmostam a hajam. Mikor végeztem magukra hagytam kicsit a
többieket és a part felé vettem az irányt
immáron egyedül a gitárom kíséretében.
Mint minden
naplementekor a vízpart kihalt volt, szinte senki nem mászkált itt rajtam
kívül. Leültem egy nagyobb kőre és elkezdtem pengetni a hangszerem, amihez
énekeltem is. Az utolsó hangokat játszottam, majd mikor újra csend lett egy hangot hallottam meg magam mögül.
- - Hűű..
– mondta egy nagyon kellemes férfi hang mire én megfordultam.
