Félelem

Sziasztok!:) Meghoztam a 9. részt. Ha tetszett pipáljatok, kommenteljetek, iratkozzatok fel! Az új design-t pedig szeretném megköszönni barátnőmnek. Jó olvasást:)

9. rész

 Nagy nehezen elvonszoltuk az ágyig és amint lefeküdt már aludt is.

-           Itt maradok vele. – adtam Hanna tudtára tervemet.

-           Rendben. Hívj, ha valami baj van. Jó éjt. – köszönt el egy öleléssel a nem éppen józan lány.

-           Úgy lesz. Jó éjt. – mondtam, majd visszaültem kiütött barátom mellé.

Hanna

Reggel a szobámba beszűrődő fény keltett fel. Hunyorogva próbáltam kinyitni a szemem, de amint sikerült egyből vissza is csuktam. Fejem elviselhetetlenül fájt és úgy gondoltam, hogy egy liter kávé sem segíthet jelenlegi állapotomon. A tegnap estét teljes homály fedi, semmire sem emlékeszem. Erőt vettem magamon és kicsoszogtam a konyhába fájdalomcsillapítóért. A gyógyszer bevétele és 2 pohár hideg víz után a fürdőbe mentem, hogy valamilyen szinten rendbe szedjem magam. Megfürödtem és a hajamat is megmostam. Mikor mindennel végeztem, hagytam egy üzenetet Lexinek, hogy felmentem Ya Ou-hoz. Kopogtam kettőt barátom ajtaján, majd pár másodperccel később lépteket hallottam. Meglepetésemre Olivér állt előttem, és amint láttam ő sem sok mindenre emlékszik a tegnapi estéből. Két puszival köszöntöttem, majd a nappaliba indultam.

-          Iszonyatosan sajog a fejem. – dörzsölte meg halántékát a szőke fiú.

-          Nekem mondod? Alig bírtam felkelni. Semmire sem emlékeszem a tegnapi estéből az érkezésen és azon kívül, hogy Ya Ou mennyire kiütötte magát. – ültem le egy székre. Olivér is bevett egy gyógyszert majd követte példámat.

-          Lesz mit takarítani. – sóhajtott, majd egy puffanást hallottunk a kanapé felől, mire mindketten odanéztünk. Ya Ou leesett eddigi helyéről, amin mi felnevettünk.

-          Hol a francban vagyok? – kérdezte a félig kínai srác mikor valahogy sikerült feltápászkodnia.

-          Ömm. Otthon? – kérdeztem elég fura hangnemben, majd kuncogtam a másnapos fiú meggyötört arcán.

-          Shhh. Ne olyan hangosan. Rohadtul fáj a fejem. – csukta be szemeit és megfogta az előbb említett testrészt. – Semmire sem emlékszem. Ennyire berúgtam volna?

-          Haver a saját nevedet sem tudtad. – röhögött Olivér. Miután Ya Ou valamilyen szinten rendbe szedte magát nekiláttunk a pakolásnak. 1 óra alatt végeztünk mindennel. Kezdett visszajönni a tegnapi este és a fejem sem fájt már annyira. Beugrott egy kép: Olivér és én az erkélyen. Majdnem megcsókolt.

-          Minden rendben? – kérdezte a szőke fiú, valószínűleg látta, hogy elgondolkodtam. Válaszul csak bólintottam, majd egy köszönés után elindultam a saját lakásom felé. Biztos csak a pia miatt volt. Mindketten sokat ittunk, részegek voltunk, nem tudtuk mit csinálunk.

 – Megjöttem. – kiáltottam mikor beléptem a Lexivel közös lakásunk ajtaján.

-          Mizu? – kérdezett barátnőm, amikor lehuppantam mellé a nappaliban található sötét színű kanapéra.

-          Hát reggel eszméletlenül fájt a fejem és nem emlékeztem semmire a tegnapi estéből. Aztán felmentem Ya Ou-ékhoz segíteni rendet rakni és eszembe jutott valami a buliból, ami nem hagy nyugodni.

-          Mi? – ült törökülésbe, és felém fordult.

-          Olivér majdnem megcsókolt. – nyögtem ki egy sóhaj után, majd reakciójára várva néztem rá.

-          Hogy mi? – először kikerekedett szemekkel bámult, majd felkacagott.

-          Csak a pia miatt volt. – temettem bele kezeimbe vörös arcom.

-          Te  nem vagy normális. Egyáltalán nem azért történt, mert részegek voltatok. Ugyan Hanna a vak is látja, hogy teljesen odavagytok egymásért. – mondta Lexi halál nyugodtan mire én rákaptam a fejem.

-          Lexi, 3 éves korom óta a legjobb barátom. Nem vagyok szerelmes belé. – keltem ki magamból, de ekkor csengettek. Felpattantam eddigi ülőhelyemről, az ajtóhoz siettem és egyből ki is nyitottam. Olivér és Ya Ou álltak előttem.

-          Sziasztok. – köszöntem a két fiúnak.

-          Szia. Nincs kedvetek filmezni egyet Lexivel? – kérdezte a barna srác.

-          De. Miért is ne!? – jött a válasz a hátam mögül, aminek a gazdája barátnőm volt. – Gyertek be. – mosolygott Lexi az előttem ácsorgó fiúkra. Én a konyhába mentem egy kis rágcsálnivaló találásának reményében, amíg barátnőm keresett egy filmet Olivér és Ya Ou segítségével.

-          Hanna, beszélhetünk? – jött be Olivér a konyhába, miközben a chipset öntöttem ki az előttem lévő tálba.

-          Persze. – néztem hátra és rámosolyogtam a szőke fiúra.

-          Tudod, ami tegnap az erkélyen történt…

-          Igen tudom, a pia miatt volt. – fejeztem be helyette a mondandóját.

-          Srácok gyertek! – kiabált nekünk Ya Ou. Vígjátékot néztünk és nagyon sokat nevettünk rajta. Az egész napot a srácokkal töltöttük, sétáltunk, beszélgettünk, hülyültünk. Este fáradtan estem be az ágyamba és szinte azonnal el is aludtam.

*a mentorok háza előtti éjszaka*

A táborban is továbbjutottam úgy, ahogy a fiúk is. A verseny miatt halasztok egy évet az egyetemen, hiszen a kettőt egymás mellet csinálni lehetetlen, főleg ha jó jegyeket akarsz kapni. Ma van a mentorok háza előtti utolsó éjszaka. Egész délután Lexivel voltam, segített készülni, pakolni meg ilyesmik. Rettenetesen izgulok. Félek, hogy nem sikerül és nem jutok be az élő showba. Egyébként a mentorom Alföldi Robi, nagyon szimpatikus. Most hajnali kettő van és képtelenségnek tartom, hogy valamennyit is aludni fogok. Hirtelen ötlettől vezérelve írtam egy SMS-t Olivérnek, és vártam, hogy érkezzen rá válasz. Mint később kiderült hiába, hiszen alig pár perccel később már kopogtatott ajtómon.

Olivér

Hajnali kettő van, és én csak forgolódom. Nem tudok aludni, félek a holnaptól. Ez az utolsó akadály és minden csak Szikora Robin áll, vagyis rajtunk, hogy hogyan teljesítünk. Telefonom jelzett, hogy üzenetem érkezett. Értetlenül nyitottam meg az SMS-t, aminek a feladója Hanna volt.

-          Szükségem van rád! H

Nem írtam vissza semmit, csak kipattantam a meleg ágyamból, magamra kaptam egy nadrágot és egy pólót, belebújtam megszokott cipőmbe és már siettem is az üzenet feladójához. Kettőt kopogtam az ajtón és nem telt bele fél perc, a zár elfordult én pedig beléptem a sötét lakásba. Becsuktam magam mögött az ajtót majd magamhoz szorítottam a törékeny lánykát. Hosszú percekig álltunk és öleltük egymást. Nem kellettek szavak. Csak voltunk egymás karjaiban és ennyi elég volt.

-          Köszönöm. – szólalt meg suttogva Hanna, de még mindig nem engedett el.

-          Mi a baj? – kérdeztem figyelmen kívül hagyva előző szavát, hiszen alapvetőnek tartottam, hogy ha valami van, akkor mellette vagyok.

-          Félek. – vallotta be, én pedig egyből tudtam, hogy mire gondol.

-          Én is. De neked nincs mitől. Csodálatos vagy és ez Robi is tudja. Hiba lenne, ha nem juttatna be téged. – adtam egy puszit feje tetejére mondandóm után.

-          Itt maradsz? – kérdezte, és felnézett rám sötétbarna szemeivel.

-          Persze. – mosolyogtam rá, majd a szobája felé indultunk. Befeküdtem mellé az ágyba és szorosan magamhoz húztam. Pár perccel később Hanna már egyenletesen szuszogott karjaimban, majd lassan engem is elnyomott az álom.

Hanna

Olivér jelenléte teljesen megnyugtatott. Éreztette velem, hogy mindig számíthatok rá, és akármi történik, ő mellettem van. A mai éjszaka bebizonyította, hogy jól döntöttem, amikor megbocsájtottam neki. Elvégre nem mindenki tette volna meg, hogy hajnali kettőkor felkel és rohan hozzám. Nem gondoltam, hogy bármennyit is aludni fogok ezen az éjszakán, de sikerült. Sőt, kipihenten keltem fel reggel az ágyamból. Olivér már nem volt mellettem, de sejtettem, hogy hol találom. Megérzésem nem hazudott, a szöszi a konyhában tevékenykedett, csinálta a reggelinket.

-          Jó reggelt. – mosolygott rám, mikor észrevette, hogy őt figyelem.

-          Jó reggelt. – ismételtem, majd egy puszit nyomtam arcára. – Mit eszünk? – kérdeztem kíváncsian.

-          Tojásrántottát. – válaszolta, és folytatta eddigi tevékenységét. A reggeli elfogyasztása után Olivér a konyhába ment elmosogatni az edényeket, amiben persze segítettem neki. Mikor már rend uralkodott, hirtelen ötlettől vezérelve magamhoz húztam a magas szőke fiút. Percekig álltunk egymást ölelve a konyha közepén.

-          Köszönöm. – suttogtam a fülébe.

-          Nem tesz semmit. – adott egy puszit homlokomra, de ölelésünket egy pillanatra sem szakítottuk meg.

-          Jó reggelt. – hangzott a hátunk mögül, mire kibontakoztam Olivér karjai közül és a hang irányába fordultam.

-          Szia. – mosolyogtam barátnőmre.

-          Hát te? – kérdezte Lexi a mellettem ácsorgó fiút, miközben kávét töltött kedvenc csészéjébe.

-          Itt aludtam. – válaszolt egyszerűen vállát megrántva Olivér és otthagyott minket Lexivel. Barátnőm sejtelmesen mosolyogni kezdett és szemöldökét húzogatta. Fejrázással jeleztem felé, hogy befejezheti, mert semmi sem történt és Oli után mentem, aki a nappaliban ült a tévé előtt és váltogatta a csatornákat.

-          Lassan készülődni kéne. – adtam tudtára, hiszen másfél óra múlva indulunk. Természetesen nem egy helyre megyünk, én Alföldi Robihoz, ők pedig Szikora Robi nyaralójába. Olivér szó nélkül kikapcsolta a készüléket és felállt eddigi helyéről.

-          Összepakoltál már?

-          Persze.

-          Hát, akkor induljunk. – mondta mire egy nagy sóhaj hagyta el a számat és követtem a szőke fiú utasítását.

 

Válogató

Sziasztok!:) Megérkeztem a 8. résszel, remélem elnyeri tetszéseteket. Nagyon köszönöm a több mint 1200 oldalmegjelenítést. Mint azt már korábban leírtam szerdánként és vasárnaponként hozom az új részeket. Nem ragozom, pipáljatok, kommenteljetek és iratkozzatok fel! Jó olvasást!:) Eszti

8. rész

-           Remek. Akkor pontosan három hét múlva várom. Viszlát! – mondta miközben mi felálltunk és az ajtó felé indultunk.

-           Viszlát. – búcsúztunk el egyszerűen egymástól és hazafelé indultunk. Tehát Lexi az X – faktorban lesz stábos. Nem is rossz.

*pár nappal később*

-   - Mikor lesz próbátok? – kérdeztem a barna hajú fiút, aki éppen kávéját kortyolgatta a Starbuck-os poharából.

-  -  Ma délután. Gyere el kérlek. – könyörgött kölyökkutya szemekkel barátom. 
    - De Olivér..

-   - Békülj ki vele. – mondta mire elég érdekes fejet vágva néztem rá. – Ugyan. Mire jó ez, hogy rosszban vagytok? Rég volt már a veszekedés, nem éri meg eldobni a barátságotokat, akármekkora baromságot is csinált. – adott jogos érvet.

-  - Nem tudom Ya Ou. Elmegyek a próbára, de még mindig nem állok készen arra, hogy megbocsássak neki. – válaszoltam őszintén, hiszen még mindig haragudtam Olivérre.

-  - Rendben. De indulnunk kéne, mert el fogok késni. – adta az utasítást, majd kiléptünk a kávézó hatalmas ajtaján.  Fél órát sétáltunk a próba helyszínéig, és amikor a terembe akartunk benyitni megtorpantam, mire Ya Ou rám kapta a fejét.

-  - Nekem ez nem fog menni. – mondtam neki és elindultam volna visszafelé, de ő megfogta a karom, ezzel kényszerítve, hogy ránézzek.

-  -  A-a. Nem szökünk! – vigyorgott rám mire én felnevettem. Sóhajtottam egyet és benyitottam be a terembe ahol a másik három fiú beszélgetett. Mindegyikük egy öleléssel köszöntött kivéve Olivért. Kerülte a szemkontaktust, rám sem nézett. Leültem egy székre és vártam, hogy elkezdjék a dalt. A Troblemaker-t énekelték és egyszerűen nem találtam szavakat. Eszméletlenül jók voltak.

-  - Hát srácok ez csodálatos volt. – mondtam hatalmas vigyorral az arcomon.

-   - Köszönjük. Most te jössz. – szólalt meg Bence.

-   - Hogy mi? – kérdeztem meglepetten, és nem értettem, hogy honnan tudják, hogy én is versenyző vagyok.

-   - Ya Ou mondta, hogy te is jelentkeztél. Énekeld el nekünk a dalod. – beszélt már Sziki mire én Ya Ou-ra néztem amolyan ’megöllek’ fejjel, ő pedig elégedetten mosolygott vissza rám. Elvettem az előttem álló fiú kezéből a mikrofont és mikor felcsendültek Kelly Clarkson Since U been gone című számának ismerős hangjai, már magabiztosan kezdtem el az éneklést. Teljesen beleéltem magam, el is felejtettem, hogy négy fiú hallgatja az előadásom. Az utolsó szavakat énekeltem, és mikor elhallgatott a zene is kinyitottam a szemem. Négy döbbent szempár nézett rám.

-  - Ennyire rossz volt? – kérdeztem egy kicsit csalódottan.

-  - Rossz? Te most hülyéskedsz? Iszonyatosan jó volt. – mondta Bence én pedig megkönnyebbültem, hogy tetszett nekik az előadásom.

-  - Embertelen hangod van. – válaszolt Sziki is.

-  - Azért ne túlozzunk. – szólaltam meg egy mosoly kíséretében, hiszen úgy véltem, hogy túlságosan dicsérnek.

-   - Tudtam, hogy csodás leszel. – mormogta Olivér, talán azt hitte nem hallom. Meglepett a véleménye, de bevallom nagyon jól esett.

- - Egyébként nem én neveztem a versenybe, hanem drága Lexi barátnőm volt a nevemben. – forgattam meg szemeim mire ők halkan kuncogva bólintottak egyet. -  Azt hiszem, én most megyek. Így tovább srácok. –köszöntem el egyszerűen a négy fiútól, és elhagytam a próbatermet.

*a válogató napja*

Ma van a válogató. A gyomrom körülbelül egy mogyoró méretének felel meg, és undorodom a gondolattól is, hogy valamit ennem kell. Ya Ou-val rendszeresen tartjuk a kapcsolatot, ami egyszerű, hiszen felettem lakik. Olivérrel nem beszéltem a próba óta, nem keresett. Lexivel izgatottan válogattunk az ágyra dobált ruhák közül, hiszen fogalmam sem volt, hogy mit vegyek fel a meghallgatásra.

- - Hmm. Ez jó lesz. – emelt ki egy szűk farmert és egy egyszerű, de mégis csinos felsőt. – Húzd fel! – adta az utasítást én pedig nem mertem ellenkezni, ezért felvettem a kezembe adott ruhadarabokat.
0Tökéletes. – szólalt meg barátnőm mikor elkészültem az öltözködéssel. – Már csak a hajad és a sminked van vissza. – vigyorgott elégedetten, és nekilátott begöndöríteni a hajam, majd egy visszafogott, szép sminket készített. Magamra sem ismertem, mikor belenéztem a szekrényen található egész alakos tükörbe.

-  - Köszönöm. – öleltem meg a mellettem ácsorgó lányt, amit viszonzott. A bejáratnál felhúztuk a cipőnket és el is indultunk a székházhoz. Lexi ma nem dolgozik, így ott tud lenni velem, amíg én éneklek a hatalmas színpadon a négy mentornak.

-  - Félek. - szólaltam meg mikor a hatalmas épülethez értünk, és megpillantottuk az előttünk lévő több ezer emberből álló tömeget.

- - Sikerülni fog. – szorította meg a kezem barátnőm. Egy óra várakozás után meghallottam a nevem, miszerint két versenyző és én jövök. Hol van most Oli?! Nagy szükségem lenne rá.

-  - Hanna! Mennünk kell. – zökkentett ki Lexi, mire a gyomrom talán teljesen el is tűnt, olyan kicsi lett. Végtagjaim remegtek, és úgy éreztem bármelyik pillanatban összeeshetek. Próbáltam magabiztosnak tűnni, ezért nagy mosollyal az arcomon lépkedtem ki a négy mentor elé. Egy rövid bemutatkozás után végre elindult a zene, és ahogy haladt előre a szám, el is felejtettem, hogy hol is vagyok. Csak beleadtam mindent. Szerintem ez volt az eddigi legjobb előadásom. Talán azért mert elhatároztam, hogy kibékülök Olivérrel? Lehetséges.

- - Csodálatos! – szólalt meg Szikora Robi mikor elhallgatott a zene is.

-  - Elképesztő. – ragozta tovább Gabi, mire nekem hatalmas mosoly lett az arcomon. Tehát tetszett nekik. Miután elhangzott a negyedik igen, egy ’köszönöm’ elmormogása után boldogan rohantam ki barátnőmhöz és a nyakába ugrottam. Nagyon örültem, nem hittem, hogy sikerül. Igaza volt Lexinek. Hálás vagyok neki, amiért benevezett.  A fiúk keresésére indultam, hiszen mindjárt ők jönnek. A szűk folyosók egyikén meg is találtam őket, és amint megláttak tapsolni és ujjongani kezdtek. Megöleltem Bencét, Ya Ou-t, Szikit és megálltam Olivérrel szemben, aki lehajtotta a fejét. A másik három fiú minket nézett, és Ya Ou-n láttam, hogy tudja mire készülök, hiszen hatalmas vigyor telepedett meg arcán. Visszafordultam az előttem álló Olivérhez, és nyakába ugrottam. Talán lesokkolt reakciómon, de azonnal viszonozta ölelésem.

A fiúk felnevettek a látványon, de mi még mindig nem engedtük el egymást.

- - Hiányoztál te majom. – mondtam Olivérnek mosolyogva és beszívtam kellemes illatát, amit már rég tehettem. Most fogtam fel igazán, hogy mennyire hiányzott, hogy megölelhessem, hogy beszélgethessek vele, vagy eltöltsek vele egy napot.

-  - Te is nekem. – viszonozta a gesztust mikor kibontakoztam karjai közül. Felnéztem zöld szemeibe és végre boldogságot véltem felfedezni bennük.

- - Menjetek, mert ti jöttök! – fordultam oda a többi fiúhoz, akik egy bólintás után el is indultak. – Sok sikert! – kiabáltam utánuk mielőtt eltűntek volna és a váróba siettem, hogy láthassam a produkciót. Nem kérdés, hogy bejutottak, most is csodásak voltak, csakúgy, mint a próbán.

- - Szép volt srácok! – dicsértem meg őket nagy vigyorral az arcomon és megöleltem mindegyiküket.

-  - Azt hiszem ezt meg kell ünnepelni. – vetette fel az ötletet Ya Ou, mi pedig egyből beleegyeztünk. A lakásunkhoz közeli kisboltba indultunk, hogy beszerezzük az esti mulatsághoz szükséges kellékeket. A vásárlás után barátnőmmel haza mentünk és készülődni kezdtünk, eközben a négy fiú előkészítette a bulit Ya Ou lakásában. Lexi ismét tökéletes munkát végzett. Egy egyszerű, csodaszép ruhát választott nekem fekete tűsarkúval. Erősebb sminket tett arcomra, hajamba pedig néhány göndör fürtöt varázsolt, de hajam agy része egyenes maradt . Én is segítettem neki elkészülni, így este kilenckor már teljes harci díszben indultunk meg Ya Ou lakása felé. Kopogtattunk a sötétbarna ajtón, és pár másodperc múlva a házigazda kitárta előttünk azt. Két puszival üdvözöltük, majd a nappali felé indultunk. Irgalmatlanul sok ember tartózkodott a helyiségben, és szinte mindegyikük idegen volt számomra. Szememmel Olivért kerestem és hamar meg is találtam. Haja tökéletesen be volt lőve, egy vajszínű nadrágot viselt fekete trikóval. Magabiztos léptekkel indultam meg felé a szoba másik végébe. Pár másodperccel később már erős karjait éreztem derekamon. Szorosan ölelt, és percekig el sem engedett, amit nem bántam. Az idő gyorsan ment, táncoltunk, énekeltünk, beszélgettünk. Sok új embert ismertem meg. Már cseppet sem voltam józan mikor egy kis friss levegőre volt szükségem, ezért az erkély felé indultam. Átverekedtem magam a táncoló tömegen és kinyitottam az üveget. Arcomat megcsapta a hűvös levegő, ami leírhatatlanul jól esett. Becsuktam magam mögött az ajtót és a gyönyörű várost kezdtem kémlelni.

Olivér

-          * - Készüljön a ByTheWay. – szólalt meg egy női hang a hangosbemondón miután megnéztük Hanna produkcióját. 4 igennel tovább jutott, nagyon büszke vagyok rá. Gyomrom görcsbe rándult a gondolattól hogy egy szám és mi következünk. Mi van, ha nem sikerül? Itt nincs második esély. Abban a 3 percben dől el, hogy valóra válik az álmunk, vagy mehetünk haza. Félek. Nagyon félek. Tenyerem izzadni kezd, a hasamban a kellemetlen érzés pedig egyre csak erősödik. A szokásos csatakiáltásunk után elindultunk a szűk folyosón, ami a színpadhoz vezet, amikor Hannát pillantottuk meg a távolban. Egyszerre kezdünk tapsolni, ezzel kifejezve gratulációnkat. Megölelte a mellettem álló három fiút, én pedig már hozzászokva ehhez akartam tovább menni, de utamat állta. Fejemet akaratlanul is lehajtottam, hiszen nem akartam látni a szemeiben a csalódottságot, amit a veszekedésünk estéje óta minden találkozásunkkor észreveszek. Alig telt el pár pillanat mikor nyakamba ugrott én pedig a meglepettségtől elég érdekes fejet vághattam, hiszen barátaim nevetésben törtek ki. Azonnal viszonoztam az ölelést, de még mindig nem hittem el, hogy újra a karjaimban lehet. Sajnos nem tarthatott sokáig a pillanat, hiszen sietnünk kellett. A színpadon sokkal jobban teljesítettem, mint a próbákon és a közérzetem is elég sokat javult. Valószínűleg Hannának köszönhető, hogy végre a maximumot tudtam kihozni magamból. 4 igent kaptunk, amit én először fel sem tudtam fogni. A színfalak mögött Hanna és Lexi vártak ránk.  Miután mindenkit végigölelgettek mindannyian boldogan léptünk ki a hatalmas, rengeteg emberrel teli székházból.*

Mosolyogva gondoltam vissza a mai nap eseményeire miközben az előttem lévő táncoló tömeget néztem. Pár perc múlva Hanna lépett be a zsúfolt szobába barátnője kíséretében. Egy egyszerű, de nagyon szép koktélruhát viselt fekete cipővel. Haja tökéletesen meg volt csinálva, úgy ahogy a sminkje is. Egyszerűen gyönyörű volt. Nagyot nyeltem majd a mellettem álló Mátéval kezdtem beszélgetni. Hanna engem keresett a szemével, és mikor megtalált mosolyogva indult el felém. Szorosan magamhoz húztam, és beszívtam csodás illatát. 2 órán keresztül megállás nélkül táncoltunk, és ittunk. Én magam sem voltam éppen józan, de ahogy elnéztem a csapat többi tagja sem szomjazott. Kis idő elteltével megelégeltem a hangzavart és a tömeget, ezért a kis teraszra siettem. Mikor kiléptem, Hanna éppen a kivilágított várost nézte, majd mikor meghallotta az üvegajtó csukódását megfordult.

-  - Gyönyörű, nem igaz? – kérdeztem miközben a korláton támaszkodva bámultam a hatalmas várost.

- - Igen. – válaszolt és mosolyogva felém fordult. Percekig csak néztünk egymás szemébe mikor valami eluralkodott rajtam, és fejemmel közelíteni kezdtem felé. Nem voltam magamnál, nem tudtam mit is csinálok. Gyomromban háborúba kezdtek a kis szörnyek, és csak erősödött az érzés mikor Hanna meleg, alkoholos leheletét éreztem arcomon.

Mindketten lehunytuk szemünket és már csak pár milliméter volt ajkaink között, amikor ajtócsapódást hallottunk magunk mögül. Egyből szétrebbentünk, én pedig a hang irányába kaptam a fejem.

-  - Jaj, elnézést a zavarásért! – szólalt meg Ya Ou nevetgélve, hiszen annyira részeg volt, hogy talán a saját nevét se tudta. A kezében tartott pezsgősüvegből ivott pár kortyot, amit én nem bírtam már nézni.

-   - Ya Ou. Állj le, sok lesz! – kaptam ki a kezéből a zöld üveget, amit Hanna elvett a kezemből, ezzel segítve nekem, amit egy mosollyal köszöntem meg.

-    - Héé! Add vissza. – próbált értelmesen beszélni barátom, de nem igazán sikerült neki.

-   - Azt hiszem jobb lesz, ha véget vetünk ennek a bulinak. – szólalt meg végre Hanna is. Bólintottam egyet majd a nappali felé vettem az irányt. Nem kellet elküldenem senkit, hiszen a helyiség üres volt, csak piásüvegek hevertek a földön. Visszamentem az erkélyre és bevezettem Ya Ou-t a fürdőbe. Jéghideg vízzel próbáltuk kijózanítani barátunkat inkább kevesebb, mint több sikerrel. Nagy nehezen elvonszoltuk az ágyig és amint lefeküdt már aludt is.

-    - Itt maradok vele. – adtam Hanna tudtára tervemet.

-    - Rendben. Hívj, ha valami baj van. Jó éjt. – köszönt el egy öleléssel a nem éppen józan lány.

-    - Úgy lesz. Jó éjt. – mondtam, majd visszaültem kiütött barátom mellé.